Oldal 237 [237]
III. Tárgyak, ételek, növények
1. S6
A só legalább a 4. századtól kezdve szerepel a különféle liturgikus eljárásokban,
elsősorban a keresztelésnél, amikor egy kis darabot a gyermekek szájába tettek
(datio salis)." A mozzanat egyrészt a , bölcsesség szimbólumaként", másrészt az
ördögi ártalmak távoltartásának eszközeként értelmeződött. Utóbbi a vízszente¬
lési eljárások keretében megszentelt só (a) kapcsán egyértelműen meg is fogalma¬
zódik, miszerint a só a gonosz elleni védekezés és azok kiűzésének eszköze, egy
igazi , medicina". Szemgyógyító, fogfájás-csillapító és járványellenes hatása már a
rómaiak körében ismert volt, és a Talmud is javasolja medicinális célzatú fogyasz¬
tását. A keresztény középkor ezeket a sóval kapcsolatos nézeteket — a betegségek
démoni eredeztetése révén — további apotropeikus és gyógyító funkciókkal gaz¬
dagította, különös jelentőséget tulajdonítva a , közönséges" sóval szemben az egy¬
házi rítus keretében megszentelt anyagnak. A sóval végzett csodás gyógyító eljá¬
rások nem csupán a szentek legendáriumaiban, hanem a népi gyakorlatban is
fennmaradtak. A liturgikus könyvekben leggyakrabban a kereszteléskor és a víz¬
szenteléskor használatos sószentelés rítusa szerepel. Esetenként ördögűzéskor és
szemgyógyításra is használták."
A sót mint a legelterjedtebb egyházi szentelmények egyikét a beteg állatok
gyógyítására és az állatokra leselkedő veszélyek elhárítására egyaránt alkalmas¬
nak tartották. A pannonhalmi kéziratos szertartáskönyvben szereplő benedikció
(b) két orációt foglal magába. Az első arra kéri a , láthatatlan és olthatatlan" Is¬
tent, hogy áldása és megszentelése révén a só megízlelése nyújtson védelmet az
állatok számára a betegségekkel és más bajokkal szemben. Utóbbi , bajokat" a
második könyörgés részletezi, amelyben arra kérik a Mindenhatót, hogy a só ré¬
vén óvja meg az állatokat a rablóktól, a vadállatoktól, a rühtől, a betegségtől, a
" Franz szórványosan sokszor (pl. a vízszentelési eljárás részeként is) említi a só haszná¬
latát, összefoglalóan viszont egy rövid fejezetben tárgyalja: Franz 1909, I. 221—229.
A különféle sóáldásokhoz a mainzi rítusban: Reifenberg 1971—1972, II. 408—411. To¬
vábbi középkori eljárások: Freisen 1898b, 3—4. Az ördögi és rontó támadásoktól való
106
megszabadulás érdekében történő , alternatív" áldást és exorcizmust közöl a nálunk is
használt gyüjtemeny: MB 1685, 193-195. „Benedictio et exorcismus salis, super se
ferendi pro liberatione ab incursu diabolico et malefico”.
236