Page 200 [200]
OCR
2. Temetö A temetők (coemeterium) felavatásának szertartásai nagyfokú hasonlóságot mutatnak a templommal kapcsolatos eljárásokkal. Függetlenül attól, hogy a templom körüli vagy attól távol eső temetőről van szó, ezen a téren is alapvetően kétféle rítussal számolhatunk annak megfelelően, hogy püspök vagy felszentelt pap végzi a szertartást. Előbbi esetben a pontifikále alapján egy ünnepélyes ceremónia, utóbbi esetben az érvényes rituálé alapján egy egyszerűbb benedikció hangzott el." A temető megszentelésének korai leírását számunkra a Pray-kódex őrizte meg." A Rituale Romanum megjelenése (1614) után fokozatosan egységesülő katolikus szerkönyvek szövegei nem mutatnak változatosságot ezen a téren. Pázmány Péter korai előfutárát jelenti azoknak a főpásztoroknak, akik — a megújított rituálék összeállításakor — ezen a téren is a római mintát követték. Az alábbiakban mi is ezt a meghatározó szerepű szertartásrendet közöljük (a). " A benedikciót szerpapok csak püspöki engedéllyel végezhették. A kijelölt helyen már előző nap embermagasságú fakeresztet állítottak fel, amelyre a szertartás végén három meggyújtott gyertya került. Akárcsak a római rituáléban, az esztergomi szerkönyvben is önálló rítust közöltek a (templomhoz hasonló módon) megszentségtelenített temető helyreállítására (b)." a) Uj temető Ritus benedicendi novum coemeterium per sacerdotem ab episcopo delegatum STR 1625, 206-208. Pridie quam fiat benedictio, ponitur in medio coemeterio benedicendo lignea crux, alta ad staturam hominis; et ante ipsam crucem, in terra figitur paxillus tridens ligneus, altus ad cubitum unim, aptus ad affigendum illi tres candelas. Sequenti die mane, sacerdos in sacristia paratus amictu, alba, cingulo, stola, et pluviali albi coloris; adhibitis aliquot sacerdotibus et clericis indutis superpelliceis, qui deferant vasculum aquae benedictae, aspergillum, et thuribulum cum incensi * Mihdlyfi 1918, 239-243. ” Zalän 1927, 58. Több közepkori temetöszentelesi ordöt közöl: Martene 1736-1738, II. 822-828. 5 A római mintära: ROM 1614, 166-168. Pelda az euröpai pärhuzamra: PAS 1751, 154156. " ROM 1614, 168-169. 199
