OCR
ból származott. Az ordó két exorcizmust és két benedikciót foglal magába. A szöveg előképe a Fustis daemonum és a Manuale benedictionum gyűjteményben fedezhető fel." A fentiekhez képest gyökeresen eltérő célzatú, ám mégis a vízzel (mint a négy elem egyikével) kapcsolatos rítust jelent az árvíz elleni szertartás (j)."? A 18. századi kalocsai rituáléban megörökített rövid szertartást — az előírások szerint — csupán végveszélyben és akkor alkalmazták, ha az emberi kéz már nem nyújthatott segítséget. A pap ekkor karingben és stólában, három ministráns és a hívek kíséretében kiment az érintett helyre és ott imádkozott. A ministránsok egyike a keresztet fogta, amit a másik kettő által tartott gyertyák vettek közre. Az ünnepélyességet (és a hatás elérésének lehetőségét) fokozta, hogy a pap énekelve (cantando) kérte Isten áldását és a habok lecsillapítását. A szöveg lehetőséget adott rá, hogy az agua szavakat a flamma megfelelő alakjaira cserélve tűzvész esetén is felhasználják. a) Általános Ordo ad faciendam aguam benedictam STR 1625, 166-169. Diebus dominicis et quandocumque opus fuerit, praeparato sale et aqua munda benedicenda in ecclesia, vel in sacristia, sacerdos superpelliceo et stola violacea indutus, primo dicit: V. Adjutorium nostrum in nomine domini. R. Qui fecit coelum et terram. Deinde absolute incipit exorcismum salis. Exorcizo te creatura salis per Deum + vivum, per Deum + verum, per Deum + sanctum, per Deum, qui te per Elisaeum prophetam in aquam mitti jussit, ut sanaretur sterilitas aquae: ut efficiaris sal exorcizatum in salutem credentium, et sis omnibus sumentibus te sanitas animae et corporis; et effugiat atque discedat a loco, in quo aspersum fueris, omnis phantasma et nequitia vel versutia diabolicae fraudis, omnisque spiritus immundus, adjuratus per eum qui venturus est judicare vivos et mortuos, et saeculum per ignem. Resp. Amen. 5 FuD 1697, 217-222 (néhány könyörgéssel hosszabb, ám szövegében megegyező szertartásrend, eltérő utasításokkal); MB 1685, 189—193. , Benedictio aguae ad expellenda et fuganda maleficia de obsessis corporibus humanis” (läsd FuD 1697). Az európai párhuzamokra lásd a mainzi rítus szövegeit: Reifenberg 1971-1972, II. 482— 484. 29 141