Oldal 139 [139]
OCR
vízszentelés szerepe a görög katolikus vallásgyakorlatban is, ám ezen a téren leginkább csak újkori néprajzi gyűjtésekből származó adatokkal rendelkezünk." A hí vek igényei itt is a keleti liturgia örökségeként felfogható nagyszabású, folyóparti vízszentelést tartották életben. Általános képzet szerint az ekképpen szentelt víz hatásosabb volt. A 20. század elején még több görög katolikus közösségben szokássá vált, hogy — a hajdani évkezdet maradványaként — a szertartás fényét profán lövésekkel, lövöldözéssel emelték. Az általunk közölt , nagy és ünnepélyes" vízszentelési eljárás (b) a Fasciculus triplex cimü benedikciös gyűjteményben maradt fenn. A bevezető rubrika szerint ez egy rövidített szertartás, amit Ausztriában, Svájcban és más helyeken vízkeresztkor szoktak végrehajtani, és a vizet megőrzik egész éven át. Való igaz, hogy a korabeli egyéb vízkereszti vízszentelési rítusokhoz képest valamivel rövidebb eljárással számolhatunk." A közölt ordó egyszerre reprezentálja a benedictio major salis et aguae és az epifánia ünnepén történő vízszentelés szertartását. A Fasciculus triplex összällitöja idezi a nagy tekintélyű 17. századi jezsuita, Jakob Gretser benedikciókról szóló munkáját, amelyben a szenteltvíznek csodás erőt tulajdonít: eszerint az nemcsak az ördög, hanem valamennyi természetes és természetfeletti betegség és szemfényvesztés ellen hatásos." A szertartás záró utasítása szerint az ilyen módon megszentelt vizet őrizzék meg, és amikor bármilyen lelki vagy testi szükség áll elő akár az emberekkel, akár az állatokkal, akár a házakkal, földekkel, szőlőkkel vagy gyümölcsösökkel kapcsolatban, akkor használják bátran. A szenteltvíz gyógyító funkciója bizonyos szentek tiszteletével, ereklyéivel öszszekapcsolódva a forráskultuszban csúcsosodott ki." A hivatalos egyházi és a népi elképzelések szerint a csodás víz különleges gyógyító hatást nyert, ha egy bizonyos szentnek a tiszteletére szentelték. A szentek különleges közbenjárásában bízva már a középkorban rendszeresen megáldották Szent Balázs, Szent István, Szent Antal, Szent Anna és mások vizét." Az efféle szentelmények elsődleges gyógyító szerepükön túl megtermékenyítő és gonosztávoltartó funkcióval is rendelkeztek. A középkort követő századokban is keletkeztek olyan áldások, amelyek keretében különféle szentek közbenjárására szentelték a vizet. Az ún. Ignácvíz szentelési szertartásának eredete viszonylag kései időszakra, a 16. század végére tehető. A " Telenkó 2004. V6. MB 1685, 61-90; COL 1798, 340-356. „...esseque mirae virtutis contra diabolum, et omnes tam naturales, quam innaturales infirmitates, atque praestigia” — FT 1739, 9-10. 4 A kérdésről bővebben: Franz 1909, II. 450—459. „So weihte man denn die aqua s. Blasii, die aqua s. Stephani, die agua Udalrici, die agua Petry martyris, die aqua s. Antonii, die aqua s. Annae u. a.” — Franz 1909, I. 106. Az említett szertartásokat máshol részletesen elemzi a szerző: Franz 1909, I. 201-220. Szent Balázs és Szent Antal vizének késő középkori szentelésére: Freisen 1898b, 64—65. 138
