Oldal 139 [139]
vízszentelés szerepe a görög katolikus vallásgyakorlatban is, ám ezen a téren leg¬
inkább csak újkori néprajzi gyűjtésekből származó adatokkal rendelkezünk." A hí
vek igényei itt is a keleti liturgia örökségeként felfogható nagyszabású, folyóparti
vízszentelést tartották életben. Általános képzet szerint az ekképpen szentelt víz
hatásosabb volt. A 20. század elején még több görög katolikus közösségben szokás¬
sá vált, hogy — a hajdani évkezdet maradványaként — a szertartás fényét profán
lövésekkel, lövöldözéssel emelték.
Az általunk közölt , nagy és ünnepélyes" vízszentelési eljárás (b) a Fasciculus
triplex cimü benedikciös gyűjteményben maradt fenn. A bevezető rubrika szerint
ez egy rövidített szertartás, amit Ausztriában, Svájcban és más helyeken vízke¬
resztkor szoktak végrehajtani, és a vizet megőrzik egész éven át. Való igaz, hogy a
korabeli egyéb vízkereszti vízszentelési rítusokhoz képest valamivel rövidebb eljá¬
rással számolhatunk." A közölt ordó egyszerre reprezentálja a benedictio major
salis et aguae és az epifánia ünnepén történő vízszentelés szertartását. A Fasciculus
triplex összällitöja idezi a nagy tekintélyű 17. századi jezsuita, Jakob Gretser bene¬
dikciókról szóló munkáját, amelyben a szenteltvíznek csodás erőt tulajdonít: esze¬
rint az nemcsak az ördög, hanem valamennyi természetes és természetfeletti be¬
tegség és szemfényvesztés ellen hatásos." A szertartás záró utasítása szerint az
ilyen módon megszentelt vizet őrizzék meg, és amikor bármilyen lelki vagy testi
szükség áll elő akár az emberekkel, akár az állatokkal, akár a házakkal, földekkel,
szőlőkkel vagy gyümölcsösökkel kapcsolatban, akkor használják bátran.
A szenteltvíz gyógyító funkciója bizonyos szentek tiszteletével, ereklyéivel ösz¬
szekapcsolódva a forráskultuszban csúcsosodott ki." A hivatalos egyházi és a né¬
pi elképzelések szerint a csodás víz különleges gyógyító hatást nyert, ha egy bizo¬
nyos szentnek a tiszteletére szentelték. A szentek különleges közbenjárásában bíz¬
va már a középkorban rendszeresen megáldották Szent Balázs, Szent István, Szent
Antal, Szent Anna és mások vizét." Az efféle szentelmények elsődleges gyógyító
szerepükön túl megtermékenyítő és gonosztávoltartó funkcióval is rendelkeztek.
A középkort követő századokban is keletkeztek olyan áldások, amelyek keretében
különféle szentek közbenjárására szentelték a vizet. Az ún. Ignácvíz szentelési
szertartásának eredete viszonylag kései időszakra, a 16. század végére tehető. A
" Telenkó 2004.
V6. MB 1685, 61-90; COL 1798, 340-356.
„...esseque mirae virtutis contra diabolum, et omnes tam naturales, quam innaturales
infirmitates, atque praestigia” — FT 1739, 9-10.
4 A kérdésről bővebben: Franz 1909, II. 450—459.
„So weihte man denn die aqua s. Blasii, die aqua s. Stephani, die agua Udalrici, die agua
Petry martyris, die aqua s. Antonii, die aqua s. Annae u. a.” — Franz 1909, I. 106. Az em¬
lített szertartásokat máshol részletesen elemzi a szerző: Franz 1909, I. 201-220. Szent Ba¬
lázs és Szent Antal vizének késő középkori szentelésére: Freisen 1898b, 64—65.
138