Seite 137 [137]
I. Elemek
1. Víz
A hivatalos egyházi szentelmények közül kétségkívül első helyen áll a víz szente¬
lése. A kora újkor folyamán használatos vízszentelési imádságok, szertartásrész¬
letek eredetüket tekintve nagyrészt középkori szertartásokra nyúlnak vissza." A
keresztvíz megszentelése már az ősegyházi korban kimutatható. A 8. század körül
keletkezett a benedictio maior salis et aguae rítusa, amely — az egyik legfontosabb
és leguniverzálisabb vízszentelési eljárásként — később a rituálék többségében he¬
lyet kapott." A só segítségével megszentelt víz fő feladata kimondottan az volt,
hogy szétszórásával sikerüljön ,a szántóföldektől, rétektől, állatoktól elhárítani
minden csapást s az emberektől és állatoktól minden betegséget". A , nagyobb"
vízszentelési rítus mellett több , kisebb" (közöttük a benedictio minor salis et aguae)
és változatos célzatú benedikciót is kialakítottak. Utóbbiak közül a legszélesebb
körben a Rituale Romanum által népszerűsített, viszonylag rövid, általános célza¬
tú eljárás terjedt el, amelynek alább az esztergomi szertartáskönyvben található
szövegét közöljük (a). A szertartásrend ugyanakkor több hazai kiadású , félhiva¬
talos" benedikcióskönyvben is helyet kapott.
A sóval, krizmával és a katekumenek olajával elegyített keresztvíz megszente¬
lésének kijelölt időpontja a nyugati egyházban nagyszombat és pünkösd vigíliája
volt, míg keleten a vízkereszt vigíliáján történő nagy vízszentelés szolgálta ezt a
célt. Alább az esztergomi szertartáskönyv — római minta alapján kialakított — or¬
dóját közöljük, amely e két ünnepen kívül a kifogyott keresztvíz pótlására irányu¬
! — Általában a víz megáldásáról: Probst 1857, 179-186; Bartsch 1967, 259-290, 354—386;
Mihälyfi 1926, 423-427. A keleti ritusböl: Goar 1647, 441-460.
A középkori vízszentelési eljárások legrészletesebb történeti összefoglalója: Franz 1909,
I. 43-220. További középkori szövegközlések: Ottosen 1970, 33—44; Freisen 1898a, 4—7;
Freisen 1898b, 3-5, Freisen 1904, 5-8, 144-146, 163-165; Schönfelder 1904-1906, I.
27-28; Stapper 1906, 31-33.
A szertartäs 12. szäzadi szövegere: Franz 1904, 131-138.
* Mihalyfi 1926, 424.
° Sz6 szerinti pärhuzamai, elökepei: LS 1523, 202°-205; ROM 1614, 142-143; 1635, 237¬
240; OR 1560, 1’-3; TA 1596, 158-162.
° AD 1774, 202-204. „Benedictio communis aquae lustralis”; FT 1739, 4-7. „De
benedictione salis et aquae”.
136