Seite 105 [105]
és cédulát vessék a lángok közé." A hivatalos egyházmegyei rituáléban szereplő
adat mind az Ágota-cédula, mind pedig az Ágota-kenyér hazai használatára rá¬
mutat. Hogy az utóbbi szentelmény a 18. századot megelőzően milyen müvelödes¬
történeti utat járt be? A következőkben erre hozunk adalékokat.
Ágota kenyerének, mint a tűz elleni védekezés eszközének történeti nyomai
csupán a 16. századig nyúlnak vissza. Sem Európában, sem Magyarországon nem
maradt fenn középkori adat e szentelményre vonatkozóan. A kenyérszentelés kü¬
lönféle formáit összefoglaló Adolph Franz a benedikció elterjedését két 16. száza¬
di szertartáskönyv (Valencia, 1514; Konstanz, 1593) adatával támasztotta alá." Más
források szerint a szentelmény első németországi említése 1516-ból adatolható."
A franciaországi rítusok változatainak gyűjteményében egy 1531-ben nyomtatott
lyoni misekönyv Ágota-napi előírásai között szerepel a kenyérszentelésre történő
utalás, igaz a szentelmény használatának megjelölése nélkül." Bálint Sándor
összefoglaló művében annyit jegyzett meg, hogy az áldás , keletkezésének körül
ményei tudomásunk szerint még tisztázatlanok". "
Összehasonlító liturgiatörténeti és történeti néprajzi kutatásaink során több
európai adatot találtunk Ágota kenyerére vonatkozóan. Időrendi okokból feltétle¬
nül a sor elejére kívánkozik Albertus de Castello nagyszabású gyűjteménye, amely
1523-ban látott napvilágot Velencében, és az összeállító megjegyzése szerint a ko¬
rábbi időszak, tehát a késő középkor szertartáskönyvei alapján készült. A Benedic¬
tio panis in festo sante agathe contra ignis bericulum címmel közölt rövid szertartás
imádságai és lefolytatása tartalmazza a későbbi forma legfontosabb elemeit." A Li¬
ber Sacerdotalis egyike volt azon három 16. századi gyűjteménynek, amelyek az
1614-ben kiadott Rituale Romanum elsődleges forrásának tekinthetők. A középko¬
ri áldások nagy részétől , megtisztított" római szertartáskönyv Castello gyűjtemé¬
nyéből többek között az Ágota-napi kenyérszentelést sem örökítette át." Megtet
ték viszont ezt némely európai egyházi vezetők, akik valamilyen okból fontosnak
tartották e benedikció felvételét az általuk összeállított szertartáskönyvbe. Pét
daként említhetjük az 1694-ben kiadott olmützi rituálét, amelyben a fentihez ha¬
sonló címmel szerepel az áldás szövege. " A csehországi elterjedést erősíti, hogy az
áldás egy cseh ferences rituálé 1685-ben megjelent változatában is helyet kapott.
316 a . . . .
»Aspergatur aqua, et projiciantur panis et schedulae in festo S. Agathae benedictae in
ignem” — COL 1738, 376-378.
7 Franz 1909, I. 272-273.
15 HDA I. 210.
9° Martène 1736-1738, III. 566.
*° Balint 1977, I. 209.
F1 TS 1523, f. 221.
322 ROM 1614.
35 OLM 1694.
104