Seite 69 [69]
könyvbe a szertartást, viszont nem volt megfelelő szövegük. A történeti folyama¬
tok ismeretében kissé abszurdnak tűnik, hogy az egyházi vezetők ezután a
plébániai archívumok átkutatására biztatták a rítusért reklamáló papokat. Elő is
került egy 18. századi másolat a kishegyesi plébánia irattárában." A rítus leírását
a garai plébános is mellékelte leveléhez, amelyben kifejtette, hogy főként a falu¬
ban élő németek tartanak igényt a Wetterkerzennek nevezett gyertyäkra, „melye¬
ket vihar közeledtével meggyújtanak, és mellette buzgón imádkoznak kérvén a
veszély elhárítását." Az említett új rituálé sohasem jelent meg. Ám maga a
szándék, amely a valamikori megtűrt benedikció 20. századi hivatalossá tételét
célozta, ennek ellenére tanulságos.
Az utóbb említett esetek már önmagukban hordozzák a , vihargyertyák" népi
szentelményként történő legújabb kori regisztrálásának lehetőségét. Bálint Sán¬
dor — a magyar nyelvterület több pontjáról összegyűjtvén az ilyen típusú adatokat
— megállapította, hogy a szóban forgó szentelmény használata a ferences kisugár¬
zású helyeken terjedt el." Fenti 18—20. századi bácskai adataink is ezt támasztják
alá. A János és Pál gyertyáinak oltalmazó képességébe vetett hit ezen a területen
különösen tartósnak bizonyult, ahogy ezt jelenkori gyűjtésekből származó infor¬
mációk is megerősítik."
Bizonyos áldástípusok rövidebb életűek és területileg korlátozottabb használa¬
túak voltak. Példaként említhetjük a Szent Didák érméjével történő vízszentelés
szertartását, amelynek egyetlen ismert leírása az 1731-ben kiadott győri szertar¬
táskönyv egyik fennmaradt példányának hátsó lapjain őrződött meg. A szentek
közbenjárására történő vízszentelés többféle típusa ismeretes a középkori és kora
újkori Európában, amelyek közül , Szent Ignác vizének" benedikciója tett szert a
legnagyobb népszerűségre. A jezsuiták által preferált agua Ignatiana mintájára a
többi szerzetesrend is igyekezett saját szentjeinek ilyen jellegű attribútumokat ki¬
alakítani. Az 1588-ban kanonizált spanyol ferences laikus testvér, Szent Didák
efféle kultusza vélhetően hajdani gyógyító tevékenységéből ered, minek követ
keztében az érméje belógatásával megáldott vízhez valószínűleg szintén gyógyító
funkció kapcsolódott. A benedikció kézzel írott szövegét hordozó győri rituálé
vélhetően a 18. században Bajára került. A bejegyzés ottani keletkezését a szent
1780-as években fellendült bajai kultusza erősíti. Szent Didák tisztelete a későbbi
századokban alábbhagyott, a közbenjárására irányuló vízszentelés féllegális szer¬
tartása elfelejtődött."
15 KÉL Egyházkormányzati iratok. Rituale. Schadl Ignác esperes levele, 1915. márc. 19.
KÉL Egyházkormányzati iratok. Rituale. Ribovics András garai plébános levele, 1906.
júl. 21.
5 Bálint 1977, I. 479.
156 A 20. szäzad vegi magyarkanizsai hasznälatra: Silling 2002, 70.
57 A témáról bővebben, hivatkozásokkal: Bárth 2000.
184
68