Page 58 [58]
1697. április 3-án fejezte be. Mivel a kötetet író kéz nem folyóírással írt, a lejegyző
kilétét nehéz lenne kideríteni. A Lendvay Placid főapát által irányított apátság¬
ban ebben az évben megközelítőleg 20 szerzetes élt." Közülük többen hagytak
írásos nyomot az utókorra, különösen a rendkívül termékeny Lancsics Bonifác
(1674-—1737) jeleskedett ekkoriban ilyen szempontból Pannonhalmán." Utóbbi
val kapcsolatban figyelemre méltó körülmény, hogy gyógyászati célú, szintén kéz¬
iratos könyvecskéjének (Libellus Medicinalis pro diversis morbis curandis vel
vitandis. . .) írása ugyanebben az évben, 1697-ben kezdődött."
A lejegyző személyével kapcsolatos bizonytalanság mellett egy nem túl infor¬
mativ megjegyzésen kiviil (,,Haec collecta sunt ex auctoribus orthodoxis...per
quemdam fratrem professum ad S. Martinum Sacri Montis Pannoniae”) a
benedikcióskönyv közvetlen forrásai sem derülnek ki a kéziratból. A szerzetesi
élethez fűződő rítusok kapcsán egy helyen (f. 12v) említik, hogy az a rendi szer¬
tartäskönyvböl („ex Monastico Coeremoniali Ordinis S. P, N. Benedicti
desumpta”) szärmazik. Ugyancsak egy, a temänk szempontjäböl nem releväns fo¬
gadalomtételi szertartás (f. 15v) esetében egyértelmű, hogy egy korábbi, 1675-ben
megszövegezett ordo másolatáról van szó, amelynek petíciós formulájában ráadá¬
sul az akkori föapät, Gencsy Egyed (1630-1684) neve szerepel. A benedikciös &s
exorcista szövegek eredetére vonatkozóan azonban az alábbiakban mi is csupán
feltételezésekre és a késő középkori, kora újkori analógiák bemutatására szorít¬
kozhatunk.
Ami a szertartáskönyv valódi használatát illeti, ebből a szempontból legin¬
kább azok a későbbi, r8. századi bejegyzések beszédesek, amelyek a kötet utolsó
két fólióján (58r—59v) találhatók. Ezek egyrészt minden átmenet és magyarázat
nélkül folytatják a sort, másrészt polemizálnak is a korábbiakkal (főként a rózsa¬
füzér megáldásának , új" szertartása kapcsán). Az utolsó bejegyzett benedikciót
1778-ra datálták. Ugyanakkor e későbbi bejegyzések meggyőző érveket jelente¬
nek arra vonatkozóan, hogy az általunk vizsgált szerkönyvet a 18. században —
vélhetően a rend 1786-ban lezajlott feloszlatásáig — folyamatosan használták.
I A hozzávetőleges számot a régi rendtörténeti sorozat névsorai (Molnar 1906, 677-681)
alapján becsültük meg. Ugyanezt valószínűsíti: Hervay 2003, 341. Lendvay Placid fő¬
apátságára (1693—1699) lásd a pannonhalmi rendtörténetben írottakat, valamint a
korszak átfogó összefoglalásait: Szakály 1996; Molnár 1996.
Lancsics személyére és műveire: Gulyás 2006.
A gyógyászati könyv (mai jelzete: PFK BK" 13/3) a XX. század elején éppen lappangott,
úgyhogy tartalmára csak következtetni tudott a rendtörténet szerzője: Molnár 1906,
162
163
605. A két egykorú, egy helyen íródott gyógyítási célú kötet tulajdonképpen ugyan¬
azon kor medicinális gyakorlatának két oldalát reprezentálja.
57