quam diversarum dioecesium ritualibus in cleri ruralis usum”). Ugyancsak a cim¬
lap hirdeti a felsöbb egyhäzi hatösägok jövähagyäsät („permissu superiorum et
privilegio”), erre utalö nyomot azonban magäban a kötetben nem talälunk. Az
előszó felhívja az olvasó figyelmét, hogy a szövegekben ugyan gyakran előfordul
Gubbiói Szent Ubald említése, ám ez a szent elsősorban Itáliában népszerű, nem
pedig a (bécsi) kiadás vidékén, így a nevét mindenki szabadon kicserélheti a szer¬
tartás végzése közben a saját temploma patrónusára vagy egyéb szentek nevére."
A valamivel több mint hetven szertartásrend túlnyomó többsége szoros kapcso¬
latot mutat a Manuale benedictionum és a Rituale Franciscanum ordóival. A vá¬
logatás szempontjai nagyrészt valóban tükrözik azt a szándékot, hogy elsősorban
a mezőgazdasági munkával összefüggő áldásokat és konjurációkat adják közre."
Az általunk használt, nem magyarországi keletkezésű félhivatalos benedikci¬
óskönyvek sorát Gelasio di Cilia Locupletissimus thesaurus című hatalmas gyűjte¬
ményével zárjuk, amely először 1709-ben jelent meg a bajorországi Vohburgban. "
Az ágostonos kanonokrendi Cilia a kötet megjelenésekor a Regensburg melletti
Stadtamhof Szent András és Szent Mang templomában működött, ugyanitt
1720-ban elöljáróvá választották, ám egy évvel később, egyes források szerint 67
évesen meghalt. Itt tárgyalt munkáján kívül számos teológiai és aszketikai mű
szerzőjeként tartják számon." A Locupletissimus thesaurus későbbi kiadásai egy¬
részt Augsburgban (1715, 1716, 1722, 1733, 1738, 1744, 1772, 1782), mäsreszt Stadt¬
amhofban (1750, 1756, 1766) jelentek meg." Az összeállítás forrásaira vonatkozó
megjegyzés (,ex diversis ritualibus et probatissimis authoribus collectus") a cím¬
lapon semmi konkrétumot nem árul el. A majdnem hatszáz oldalas könyv 12 fe¬
jezetre oszlik:
I. Benedictiones certis diebus festis per annum in ecclesia fieri solitae (32
ordó)
II. Benedictiones spectantes ad res sacras (26 ordó)
115 . . Le da: a: . .
„Cum in multis et variis hujus libelli benedictionibus et exorcismis frequentius occur¬
rat (et quidem per errorem) nomen S. Ubaldi Episcopi Eugubini, qui nostri territorii
singularis patronus non est, sed Italorum, poterit sacerdos seu exorcista loco illius
nominis assumere nomen patroni ecclesiae suae parochialis, vel alterius sancti, et sic
exorcismos et benedictiones rebus, quibus intendit, sancte applicare.” — Nucleus 1706.
Hasonló célzattal már korábban is adtak közre benedikciós zsebkönyveket. Példaként
említjük a munkánkhoz használt trieszti szertartáskönyvet, amely mindössze 15, ám
praktikusan összeválogatott benedikciót tartalmaz: PB 1628.
"M LT 1709. Munkánkhoz ezt az első kiadást használtuk.
Gelasio di Cilia életrajzi adataival kapcsolatban köszönöm Wolfgang Brückner pro¬
fesszor önzetlen segítségét.