Oldal 41 [41]
superiorum? feliratot, valódi approbatiot vagy imbrimaturt nem tartalmaz a kötet.
A címlap nagybetűs felirata szerint a kötet anyaga a római, a (közvetlen felettes¬
nek számító) konstanzi és más egyházmegyei rituálékból származik (, ex ritualibus
Romano, Constantiensi, aliarumgue dioecesium")." Mintegy ezt megerősíten¬
dő, a kötet a betegek látogatásának római szertartásrendjével kezdődik. Itt és
minden olyan esetben, amikor tényleg hivatalos egyházmegyei rituáléból szárma¬
zik a közölt ordó, az összeállító előszeretettel megjelölte a forrását. Amennyiben
viszont , félhivatalos" gyűjteményből dolgozott (és ez az esetek többségére jellem¬
ző), mélyen hallgatott a mintákról. A 438 oldalas Manuale benedictionum tár¬
gyuk, irányultságuk szerint több mint 180 féle szertartásrendet foglal magába."
Az áldások változatossága még a , félhivatalos" gyakorlat viszonylatában is egye¬
dülálló." A megszállottságra irányuló exorcizmusok bőséges kínálata különféle
17. századi ördögűző kézikönyvek forrásanyagára vezethető vissza. A római szer¬
tartáskönyv exorcizmusa mellett megtalálható benne a Hieronymus Mengus ne¬
véhez köthető Flagellum daemonum és Fustis daemonum egy-egy formulája, " il
letve Maximilian von Eynatten antwerpeni kanonok manuáljának három kü¬
lönböző irányultságú szövegegyüttese.""
Nem a Manuale benedictionum volt az egyetlen olyan európai elterjedésű,
több kiadást megért benedikcióskönyv, amely keletkezése tekintetében a kons¬
tanzi egyházmegyéhez kötődött. Ugyanitt, egészen pontosan Konstanzban jelent
meg 1651-ben a Nucleus című kézikönyv első kiadása, amely a következő csak¬
nem egy évszázadban számos újabb itteni kiadást (I66o, 1668, 1679, 1714, 1715,
1716, 1727, 1732) megért." Munkánkhoz a valóban zsebkönyvszerű, kisalakú,
harmadfélszáz oldalas kötet 1706. évi bécsi (javított és bővített) kiadását használ
tuk." A gyűjtemény forrásaira és céljára vonatkozóan a címlap tájékoztat: esze¬
rint a szertartásrendeket a római és más egyházmegyék rituáléiból gyűjtötte össze
az ismeretlen szerkesztő a falusi papság használatára (,,collectus tam ex Romano,
A hivatalos konstanzi rítus történetéről kiváló liturgiatörténeti áttekintés áll rendel¬
kezésünkre: Dold 1923.
59 MB 1685.
1 Ezekre kötetünk forrásközlő részében a megfelelő párhuzamok kapcsán utalunk.
A Magyarországon is használt 17. századi kétrészes exorcizmus-kézikönyv 1697. évi ve¬
lencei kiadását használtuk: FD 1697; FuD 1697.
Maximilian von Eynatten kanonok (1574-1631) Manuale exorcismorum című műve el¬
sőként 1619-ban jelent meg Antwerpenben. Munkánkhoz a második kiadást használ¬
tuk: Eynatten 1626. Könyvészetére lásd: Probst 1993, 116—117. Más összefüggésben em¬
lítik: Burke 1991, 248, 404; Pócs 2001, 141.
5 A kiadäsokra lésd: Probst 1993, 118-119. Az 1663-as freiburgi kiadásra: Molin¬
Aussedat-Minvielle 1984, 553.
mM Nucleus 1706. A kiadást Probst (1993) nem ismeri.
111
112
40