Page 25 [25]
kábban mutatnak olyasféle tematikus változatosságot, mint ami például Franz
műve alapján a korábbi évszázadok forrásanyagából kimutatható. Ezek alapján
nem lehet pontos helyzetképet adni, számszerű mérleget készíteni a , benedikciós
arzenál" valódi kiterjedtségéről a reformáció előestéjén. Az egyre nagyobb szám¬
ban megjelenő, és ennek következtében hasonló arányban ránk maradt nyomta¬
tott források csupán egy praktikus elgondolások mentén összeállított, hivatalos
rítuskínálat tükröződéseinek tekinthetők.
A nyugati egyház benedikciós gyakorlatában kiemelkedően jelentős, szinte
földesuszamlásszerű változások játszódtak le a 16. században." A legfontosabb té¬
nyezőt a vallási mező reformáció következtében végbement gyökeres átrendező¬
dése jelentette. Noha voltak jelentős különbségek a reformáció egyes irányzatai¬
nak teológiai elveiben és pasztorációs technikáiban, azon a téren nem tértek el a
vélemények, hogy a korábbi vallásgyakorlat és liturgia számos eleme túlzásnak,
fölöslegesnek és a bibliai hagyománytól történt jelentős elhajlásnak, sőt egyene¬
sen ,pogány maradványnak" minősíthető. E gondolat jegyében a reformáció toll
forgató élharcosai, majd ezek második vonalbeli követői kivétel nélkül lesújtó
kritikával illették a , pápista" istentiszteleti liturgia valamennyi jelentős megnyil¬
vánulását, és ezalól természetesen a babonás (superstitiosus) cselekmények ere¬
dendő tárházának számító benedikciós gyakorlat sem volt kivétel. A reformáció
németországi, svájci, németalföldi, majd észak- és közép-európai elterjedése a te¬
ológiai gondolkodás és a mindennapi gyakorlat szintjén egyaránt gyökeres válto¬
zásokat hozott a korábbi uralkodó vallási formák, így az egyházi áldás-/átoktevé¬
kenység vonatkozásában." Maga Luther több ízben is foglalkozott írásaiban az
efféle katolikus tevékenység kárhoztatásával. Az áldásokat és szenteléseket csa¬
lásnak, blaszfémiának és ördögi találmánynak tartotta, a pápát pedig — ezen a
téren is — a Sátán eszközének nevezte. Fő érve az volt, hogy az ilyen jellegű gya¬
korlatot sehol sem ajánlja a Biblia. Ezt katolikus ellenfelei kénytelenek voltak el
ismerni, ám az ő nézőpontjukból a benedikciós gyakorlat ettől még nem számí
tott automatikusan tiltottnak." A kérdéskör már az 1520-as évektől kezdve több¬
ször bekerült az elvi, sőt időnként a tettlegességig fajuló viták középpontjába.
Franz többek között a szászországi Andreas Bodenstein von Karlstadt és két mi¬
norita vitáját idézi a szenteltvíz hatékonysága és szimbolikája vonatkozásában."
" "Hogy mihez képest történtek meg ezek a változások, erre a kérdésre a késő középkori
egyházi gyakorlat olyan újabb történeti-antropológiai áttekintései adhatnak választ,
amelyek a reformációt közvetlenül megelőző , populáris vallásgyakorlat" általános jel¬
lemzésére, és ennek keretében a benedikciós és exorcista tevékenység bemutatására is
vállalkoznak. Például: Scribner 1987; Duffy 1992.
Lásd erről például Bob Scribner gondolatébresztő tanulmánykötetét: Scribner 1987.
"Franz 1909, II. 623-629; Veit-Lenhart 1956, 27.
" Franz 1909, II. 630-633.
24