Seite 9 [9]
közelítés primátusának köszönhető, de egyébként sem tanulságok nélkül való,
hogy tanulmányunk végén röviden a későbbi évszázadok efféle jelenségeire szin¬
tén kitekintünk. A 16-18. század által kirajzolt időkeretet csupán a szövegek kivá¬
logatásánál vettük szigorúan, azok jegyzeteiben időnként -— és a teljesség igénye nél
kül — utalunk a korábbi előzményekre és a későbbi megnyilvánulási formákra is.
Ami a kötet térbeli kereteit illeti, itt szintén egyértelmű elhatárolást tehetünk
a forrásközlés és a bevezető tanulmány szempontjai közé. Az egyes rítustípusok
közlésre történő kiválasztásánál csak a magyarországi kiadású szertartáskönyvek
kínálatát vettük figyelembe. A nálunk is használt, ám nem Magyarországon ki¬
adott gyűjteményeket kizárólag a jegyzetapparátushoz és természetesen a beveze¬
tő tanulmány megállapításaihoz használtuk. Ugyanígy jártunk el más népszerű
európai benedikcióskönyvek és a Magyarországon kívüli egyházmegyei szerköny¬
vek összehasonlításra alkalmas adataival. A komparatív szempontokat elsősor¬
ban közép-európai (délnémet, osztrák, cseh, lengyel) centrummal és főként itáli¬
ai (római) viszonylatban igyekeztük alkalmazni. Az általunk megjelölt analógiák
természetesen még korántsem mutatják meg az egyes részjelenségek teljes törté¬
neti horizontját, hanem mindössze néhány viszonyítási pontot jelölnek ki a ké¬
sőbbi, részletesebb elemzések számára.
A nemzetközi tudományos szakirodalomban e témakörben a mai napig
Adolph Franz grandiózus munkája (Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter
I-II. Freiburg i. Br., 1909) számít etalonnak és kötelező hivatkozási alapnak,
amely a középkor időszakára és elsősorban a német nyelvterületre koncentrálva
nyújt átfogó leírásokat és közöl forrásszövegeket. Franz prelátus munkája óta
meglehetősen kevés új egyházi äldäs-/ätokforrässzöveg lätott napvilägot. Különö¬
sen feltűnő a 16. századot követő időszak ilyen jellegű forrásainak mellőzése. Úgy
tűnik, hogy az 1909-ben megjelent alapvető gyűjteményhez képest éppen egy év¬
század múltán érkezett el annak az ideje, hogy a változások korának tartott kora
újkor benedikciós gyakorlatának jellemzőit egy önálló kötet ragadja meg — törté¬
netesen magyarországi perspektívából.
*
Az elmúlt években sokan sokféleképpen segítették munkámat. Közülük minde¬
nekelött Pócs Évának kell köszönetet mondanom, aki 2002-ben elfogadta jelent
kezésemet az Áldás és átok, csoda és boszorkányság című konferenciára, ahol —
szórványos előmunkálatok után — először adtam hírt a témakör hazai forrásairól
és kutatási lehetőségeiről. Különösen — az egyébként gyakran megtapasztalt —
szakmai értetlenség miatt sokat jelentett számomra, hogy ezen az ülésen 6 és
Klaniczay Gábor az ilyen irányú kutatások folytatására biztattak. Elsősorban a
vizsgálat technikai hátteréhez nyújtott anyagi segítséget az a körülmény, hogy
Pócs Éva meghívására 2004—2007 között részt vehettem a Néphit, vallás, menta¬
litás. Kéziratos és nyomtatott források, 16—19. század című (OTKA T 46472 számú)