Page 401 [401]
400 e Az udvar vonzásában
ezer
mindkét félnek: a Habsburg-kormányzatnak és a főúri famíliáknak egyaránt
érdeke fűződött. Az uralkodódinasztia motivációja abban állt, hogy a hosszú
távú konszolidáció és politikai stabilitás érdekében az erős hatalmi pozíció¬
val bíró mágnások lojalitását elnyerje és megtartsa. Ezen cél elérésének ké¬
zenfekvő eszközét képezte a magyar elit bécsi integrációjának, udvari jelen¬
létének és megbecsültségének az erősítése. A főnemesi famíliák pedig szintén
érdekeltek voltak császárvárosi pozíciójuk erősítésében, ugyanis a Habsburg¬
rezidenciavárosban való aktív jelenlét nemcsak reprezentációjukat, hanem
politikai befolyásukat és karrieresélyeiket is növelte, valamint a rendszeres
bécsi tartózkodás lehetőséget teremtett számukra a Habsburg Monarchia ve¬
zető főúri családjaival való kapcsolatépítésre. A 18. század első évtizedeiben
a több generáció óta kiváló bécsi kapcsolatokkal rendelkező, nyugat-magyar¬
országi főúri elit tagjai, mint az Esterházyak vagy a Pálffyak képviseltették
a legaktívabban magukat a császárvárosban, amely famíliák udvari jelen¬
léte vizsgált korszakunk egészében domináns maradt. Mellettük azonban
fokozatosan létrejött egy újfőnemesi kormányzati réteg is, amelynek mások
mellett Brunszvik Antal, Fekete György, Festetics Pál, Koller Ferenc, Péterffy
János Ferenc vagy Száraz György voltak a tagjai, az ő felemelkedésükben
a bécsi kormányszerveknél kínálkozó karrierek alapvető szerepet játszottak.
A tereziánus korszakban egyre heterogénebb összetételű főnemesi kör
képviseltette magát a császárvárosban, az alsó- és nyugat-magyarországi
régióból származók dominanciája megmaradt, pozitív elmozdulás történt
azonban a felső- és kelet-magyarországi, illetve az erdélyi birtokosok bécsi
jelenlétében is. Mária Terézia uralkodása alatt az erdélyi főnemesek számára
az Erdélyi Udvari Kancellárián kínálkozó tisztségek egyre vonzóbb karrier¬
célt jelentettek, amelyek megszerzéséért a fejedelemség mágnásfamíliái kö¬
zött komoly verseny alakult ki. A nyugat-magyarországi családokhoz képest
erős hátrányból induló kelet-magyarországi és erdélyi főurak fiainak bécsi
kapcsolatépítése és művelődése szempontjából a Theresianum és a Magyar
Nemesi Testőrség jelentettek hiánypótló intézményeket. A császárvárosi in¬
tegráció csatornáinak kiterjesztése a Magyar Királyság keleti régióira és az
Erdélyi Fejedelemség területére pedig tovább erősítette Bécs centrum jellegét
és közös fővárosfunkcióját. A horvát rendek esetében hasonló intézkedés¬
re nem volt szükség (mindemellett a Theresianum és a testőrség intézménye
számukra is nyitva állt), a horvát elit tagjai már több generáció óta rendel¬
keztek császárvárosi kapcsolatokkal. VI. Károly vagy Mária Terézia udvará¬
ban a Draskovichok, Keglevichek vagy a Patachichok aktívan képviseltették
magukat, illetve a Collegium Croaticum a horvát egyházi elit utánpótlásában,
bécsi neveltetésében is fontos szerepet játszott. A főnemesi famíliák mögött
az alacsonyabb társadalmi állású rétegek számára is egyre több lehetőség