Page 389 [389]
388 e Az udvar vonzäsäban
Halál és temetés
A születéssel és a házasságkötéssel szemben a halál a kora újkor folyamán (és
ma is) az emberi élet jóval kiszámíthatatlanabb fordulópontjának számított,
ami sok esetben váratlan helyszínen és időpontban köszöntött be. A , negye¬
dik pöcsét alatt lévő sárga lovon ülő követ", miként Viczay Jób, néhai nemesi
apród halotti rétora, Stehenics János győri kanonok az Apostolok Cselekede¬
ti alapján nevezi a halált, bárkit bárhol elszólíthatott."" Ha valakit Bécsben
ért utol az elmúlás, akkor az az adott személy életkorától, családi hátterétől
és pozíciójától függően tartós (akár életmódszerű) vagy rövidebb (látogatás
jellegű) császárvárosi tartózkodásra egyaránt utalhat. A magyar főnemesség
bécsi jelenlétének a vizsgálatához, valamint egy-egy időmetszetben a csá¬
szárvárosban tartózkodó magyar főurak körének a pontosabb meghatározá¬
sához tehát a halotti anyakönyvek is alapvető forrásként szolgálhatnak.
A vizsgált hat mintaévpárban a magyar főnemesekkel kapcsolatban ösz¬
szesen 17 halálesetet sikerült a bécsi (városfalon belüli) egyházi matrikulák¬
ban azonosítani (lásd a függelék 8. tételét). Ez az érték a császárvárosban el¬
hunyt magyar főnemesek számát mutatja, a temetésükre azonban (mint látni
fogjuk) nem szükségszerű módon került sor Bécsben. Szintén fontos jelezni,
hogy a kimutatásban a külföldi férjjel rendelkező, de magyar főúri famíliából
származó hölgyek nem szerepelnek. A halálesetek az 1711-1740, illetve az
1741-1765 közötti korszakban egészen kiegyenlített arányok mentén oszla¬
nak meg: az előbbi időszak mintaéveiben 8, az utóbbi perióduséban 9 be¬
jegyzett halálesetet regisztrálhatunk. Mindkét időszak során három-három
gyermekhalálozás történt, ami ily módon nem torzítja a kapott eredménye¬
ket. A halálozások (4. diagram) az egyes évtizedek között nem mutatnak nagy
kilengéseket. A kora újkor folyamán a várost pestisjárvány utoljára (a koráb¬
biakhoz képest kevésbé súlyos lefolyással) 1713-ban sújtotta, ami a magyar
főnemesek halálozási statisztikáját nem befolyásolta." 1713/1714-ben mind¬
össze egyetlen magyar (pontosabban erdélyi) főúr, Apafi Mihály hunyt el a
városban." A következő öt vizsgálati mintaévpárban a halálozások kettő és
négy fő között ingadoztak, növekedést (szemben a keresztelésekkel és házas¬
ságkötésekkel) az 1763/1764. év során sem érzékelhetünk. A halálozási ada¬
tok alapján úgy tűnik, hogy a városnak a magyar főnemesek sorsában betöl¬
tött funkciója a 18. század második harmadában (tehát a Habsburg-magyar
kapcsolatok konszolidálódását követően) keveset változott.
303 Stehenics, 1735. 7.
304 A bécsi pestisjarvanyokhoz bévebben lasd: Csendes—Opll, 2003. 109-131.; Gugitz, 1959.
35 A kimutatäsba (tülzottan tävoli magyar kötödesei miatt) nem szämitottuk be az 1713 szeptemberé¬
ben elhunyt gróf Seifried von Kollonich udvari haditanäcsost. AMDStS Sterbebücher Bd. 18. fol. 316.