Page 351 [351]
350 e Az udvar vonzásában
vu
hangsúlyozni, hogy már a francia mintákat megelőzően a késő reneszánsz
itáliai paloták (mint a firenzei Palazzo Medici, a Palazzo Strozzi vagy a ró¬
mai Palazzo Farnese) alapvető előképeket jelentettek az Európa-szerte épülő
városi paloták számára."
Bécsben és környékén a főnemesi kastélyépítészet történetében az 1683.
év, a császárváros második oszmánok általi ostroma jelentett alapvető for¬
dulópontot. A komoly hadi károkat szenvedett város újjáépítése számára új
lendületet adtak, illetve új perspektívákat nyitottak a Szent Liga sikeres visz¬
szafoglalóháborúi. Kezdetét vehette Bécs barokk fővárossá válásának a fo¬
lyamata, amelyben a főnemesi építkezések is alapvető szerepet játszottak."
A väros- és müveszettörteneti kutatäs (Wolfgang Pircher adatai alapjan) a 18.
század első feléből 56 főúri palotát tart számon Bécsben, amelyek közül 1683
előtt mindössze tíz épült, a többi pedig 1683-1749 között."" A palotaépíté¬
sek terén újabb fellendülést majd csak a 19. század folyamán lehet érzékelni,
ugyanis 1750-1799 között csupán öt új palotát építettek."! Pircher adatait
tovább lehet árnyalni és pontosítani, de az arányok az építkezési trendeket
nagyjából tükrözik. A 18. század közepi arányokkal kapcsolatban figyelemre
méltó, hogy az ötvenhat palotából csupán huszonöt helyezkedett el a város¬
falon belül, harmincegy pedig azon kívül." A török veszély elmúltával az
elővárosok is új funkciót nyertek, amelyben az arisztokrata famíliák repre¬
zentatív palotái is megtalálták a helyüket. Andreas Pecar számításai szerint
a főúri paloták nagyjából 4096-a tizennégy főnemesi család kezében összpon¬
tosult, amely kör tagjai az udvari elit legfelső szintjét alkották."? Köztük má¬
sok mellett az Althann, Dietrichstein, Esterházy, Harrach, Liechtenstein,
Schwarzenberg vagy a Windisch-Gratz famíliákat azonosíthatjuk, amely
családok tagjai birtokaikból származó bevételeik, illetve udvari-kormányzati
pozícióik alapján is kiemelkedtek a Habsburg Monarchia főnemesei közül.
A bécsi palotaépítés az elithez és az udvari körökhöz való tartozás egyfajta
látványos bizonyítéka, vagy ezen szándék kifejezésre juttatásának az eszköze
volt. A paloták mérete, elhelyezkedése, művészi kialakítása pedig ezen körön
belül további lehetőségeket rejtett a rivalizálásra, a reprezentatív nyilvános¬
ságban betöltött előkelőbb pozícióért folyó versenyre.
48 Krummholz, 2015. 305. Bár ezen itáliai paloták jellemzően az adott városban főhatalmat gyakorló
familiäkhoz (például Firenzében Cosimo Medicihez, Rómában III. Pálhoz) kötődtek.
49 A bécsi főnemesi építkezések könyvtárnyi szakirodalmából válogatásként lásd: Cerman, 2010. 136¬
152.; Csendes-Opll, 2003. 252-254.; Grimschitz, 1944; Haider, 1984; Hassler, 2013; Pecar, 2007; Pir¬
cher, 1984; Polleroß, 2000. A värosk&p szäzadfordulös ätformälödäsähoz: Opll-Scheutz, 2018.
5° Pircher, 1984. 70.
51 Pircher, 1984. 70.
52 Pircher, 1984. 70.
13 Peëar szäzhärom épületre terjesztette ki a szämitäsait, amelyek közül negyvenkettő azonosított ti¬
zennégy féuri familia tulajdonaban. Peéar, 2007. 188.