Page 347 [347]
OCR
346 s Az udvar vonzásában ken keresztül magyar tulajdonosok körében öröklődött." Harrer információi alapján a ház 1650-ben gróf Lippay György (1600-1666) esztergomi érsekhez, majd hivatali utódjához, Szelepcsényi Györgyhöz (1595-1685) került." A Habsburg-barát politikájáról és ellenreformációs intézkedéseiről elhíresült Szelepcsényi után a házat rokona és pártfogoltja, (1695-től báró) Maholányi Janos (1633-1699), a Magyar Udvari Kancelläria titkära és referendáriusa (1679-1693), vegül szemelynök örökölte.'” Maholänyi haläla utän a lakäs felesége, Péterffy Judit tulajdonába került, aki azt később a Salburg családnak adta el."7 A Magyar Királyság főpapjai között még az indigena prelátusok sorában azonosíthatunk néhány személyt, akinek a családja vagy saját maga bécsi ingatlannal rendelkezett. Keresztély Ágost például győri püspökként 1699-ben vásárolt magának házat a Wipplingerstra8$én (nem messze a városházától), amit azonban öt évvel később a theatinus rendnek adományozott, amelynek helyén néhány évvel később a rendházukat is felépítették." A főpap azonban később is rendelkezett saját bécsi házzal (vagy tartós bérleménynyel mindenképp), ugyanis 1720-ban a prelátus (immáron esztergomi érsek) városba látogatásakor a Wienerisches Diarium két alkalommal is azt közölte, hogy , saját házában" lakott." A kutatás jelen állása szerint 1711-1765 között Bécs belvárosában (a palotabirtokos famíliákon kívül) más magyar főnemes, sőt nemes vagy ismert polgári személy sem rendelkezett tartós háztulajdonnal."" Ez a kör további források bevonásával feltehetően még néhány névvel bővíthető, véleményünk szerint azonban a további adatok az alapvető tendenciákon nem fognak változtatni. Ezt támasztja alá Franz de Ponty hadnagy 1779-ben kiadott Verzeichnif der in der Kaiserl Königl Haupt- und Residenzstadt Wien című műve is, ami a bécsi házak szisztematikus összeírását tartalmazza." „Semry”-kent szerepel. Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 214.; Schmidt-Brentano, 2006. 6.; Wißgrill, 1794. I. 248. 4 Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 214. "5 Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 214.; Tusor, 2020. 26 Fazekas, 2018. 302-303. 17 Harrer adatai szerint Péterffy 1711-ben adta el a häzat gröf Gotthard von Salburgnak (1639-1707), az Udvari Kamara elnökének, Salburg eddigre azonban már elhunyt (a kamaraelnöki tisztséget pedig 1703-ig viselte). Harrer-Lucienfeld, 1956. V. 215. 28 Harrer-Lucienfeld, 1952. II. 533. 79 WD 1720. 05. 28.; WD 1720. 06. 18. 50 Atmeneti ideig példaul grof Zichy Péter (1673-1726) lanya, Maria Terézia (+1760) is rendelkezett a férje, Joseph Gothard van der Nath (avagy Dernath) felsö-ausztriai tanäcsos utän lakässal a Graben (későbbi számozás szerinti) 12. száma alatt, ezt azonban hamar eladni kényszerült, a vevő pedig a magyar történelemből is ismert Johann Georg von Schwandtner (1716-1791) történetíró, udvari tanácsos volt. Harrer-Lucienfeld, 1951. I. 61. 31 De Ponty, 1779. De Ponty jegyzéke a korszakból a legrészletesebb rendelkezésre álló kiadvány, amelynek adatait tovább lehet ellenőrizni és kiegészíteni az 1770-es évektől kiadott összeírásokkal. Lásd többek között: Verzeichnit, 1773. De Ponty kiadványa szerint Bécs elő- és külvárosaiban négy
