A pályázók között természetesen nemcsak tanácsosokat, hanem a hiva¬
tali ranglétra alacsonyabb grádusain állókat is azonosíthatunk. Sikeres pá¬
lyázónak számított Izdenczy József, aki 1763-ban a Magyar Udvari Kancel¬
lária fogalmazójaként eredményesen kérvényezte maga és családja számára
az apósa, Jaszvicz Ferenc kancelláriai regisztrátor halála után felszabadult
(hohen Brücke melletti) lakást." A sikerben szociális szempontok is közreját¬
szottak, ugyanis Izdenczy vállalta, hogy gondoskodik anyósáról és Jaszvicz
kiskorú árváiról, amit a lakás odaítélésénél kötelező feltételként is megfogal¬
maztak. 1750-ben Henter Ádámnak, az Erdélyi Udvari Kancellária regisztrá¬
torának és taxátorának is sikerült (több eredménytelen pályázatot követően)
Hofguartierhez jutnia.? Henter az akkortájt elhunyt kövesdi Boér András¬
nak, az erdélyi kancellária titkárának az egészen tágasnak számító — öt szo¬
bával, két kamrával és kétlovas istállóval rendelkező - lakását kérvényezte
a maga számára. A szállásért folyó versenyben csupán két hivatali társa, Be¬
nök Mihály protokollista és tolmács, illetve Kracsovich László kancellista
voltak a riválisai, akik közül Henter került ki győztesen, aki pályázatában
hatodik éve végzett hű szolgálataira és erdélyi birtokaitól való távollétére hi¬
vatkozott, ami különösen nagy terhet jelentett a számára, ugyanis kizárólag
alacsony fizetéséből kellett megélnie. A pályázók közül Benök rendelkezett
Hofguartierrel, ami azonban igen szűkös volt, mindössze egy szobából, illet¬
ve kamrából és egy további, kisebb, kamraszerű helyiségből (Kammerl/) állt.
Benök 1750 nyarán (esetleg kora őszén) bekövetkezett halála után a lakást
Kracsovich László tudta eredménnyel megpályázni, ez azonban nem számí¬
tott nagy győzelemnek, ugyanis a kis lakás megszerzésére rajta kívül senki
sem nyújtott be kérvényt." A példák alapján jól látszik, hogy az Erdélyi Ud¬
vari Kancellária tisztségviselői is eredménnyel tudtak udvari szállásért folya¬
modni, bár ez olykor komoly kompromisszumokat is követelt a pályázóktól.
A legalacsonyabb szinteken, illetve nem közvetlenül az udvar és a kor¬
mányzat alkalmazásában lévők esetében az is előfordult, hogy nem saját
maguk pályáztak lakásra, hanem ezt helyettük munkaadójuk tette meg.
Esterházy Mihály özvegye, Anna Margit, Vilma Amália császárné főudvar¬
mesternője például 1727-ben és 1729-ben is szolgálói számára kérvényezett
eredménnyel megüresedett udvari szállásokat (a lakások pedig korábban
más főudvarmesternői szolgálók használatában voltak)."
Végül fontos megemlíteni, hogy a kormányzattól külön juttatást kapó
tisztségviselők egy része nem Hofguartierben, hanem szállástámogatásban
(Quartiergeld) reszesült, amely gyakorlat Mária Terézia uralkodása alatt egy¬