Page 322 [322]
OCR
LAKÁSLEHETŐSÉGEK A CSÁSZÁRVÁROSBAN A Habsburg-főváros átalakulása a 18. században Bécs városa a 18. század folyamán rendkívül látványos fejlődési utat járt be. A konjunkturális időszak a 17. század végén, a város oszmánok általi második, 1683. évi ostromát követően vette kezdetét." A régióra nehezedő török nyomás és fenyegetettség elmúlta egészen új lehetőségeket nyitott a városfejlődés számára. A császárváros lakosságának a lélekszáma kevesebb mint száz év alatt megduplázódott, míg 1700 körül Bécs lakóinak a száma (az elővárosi társadalommal együtt) épphogy elérte a 100 000 főt, Mária Terézia uralkodásának az utolsó éveire már a 200 000 főt is meghaladta.” A Habsburg Monarchia fővárosa a 18. század végére Európa legnépesebb városai közé emelkedett, lehagyva Madridot, Milánót, Rómát, Velencét, vagy a földrengés sújtotta Lisszabont is. A császárváros lakosainak száma Amsterdaméval vetekedett, az európai városok sorában pedig csak a több mint 800 000 fős lakossággal rendelkező London, a félmilliós lélekszámot meghaladó Párizs, illetve a nagyjából 400 000 fős lakossággal bíró Nápoly előzte meg." A városfalak között növekvő metropolisz szükségszerűen hamar zsúfolttá vált, a német értelmiségi utazó, publicista, Johann Michael von Loén mar 1717ben a következőképp fogalmazott a városról: , Bécsben a tömeg még erősebb, mint Párizsban. Ez azért van, mert a város még nem túl nagy. Az emberekkel, lovakkal és rakományokkal állandóan telített utcákon az, aki gyalog jár gyakran életveszélyben van." Igen hasonló véleményen volt a Loénnel nagyjából hasonló időben a városban tartózkodó Lady Mary Wortley Montagu (1689-1762), a konstantinápolyi brit követ felesége is. Montagu benyomásai a következők voltak Bécsről: , Ez a város, amelynek az a megtiszteltetés jutott, hogy a császár rezidenciája lehet, nem felelt meg mindenben az elvárásaimnak, sokkal kevesebbet találtam itt, mint amennyit vártam volna, az utcák nagyon zártak és igen keskenyek, nem lehet megfigyelni a paloták szép homlokzatát, bár sok közülük nagyon is megérdemelné a figyelmet, valóban pompásak, mindegyik finom, fehér kőből épült és rendkívül magas. A város : Bécs kora ujkori varostérténetérél bévebben lasd: Csendes-Opll, 2003; Lichtenberger, 1977. Csendes-Opll, 2003. 109-111. 3 De Vries, 1984. 305-340. A varosi tarsadalmak hosszabb periddusu fejlédéséhez lasd: Braudel, 2004. 537-569. * „Das Gewühl in Wien ist noch stärcker, als in Paris. Das macht weil die Stadt nicht gar gros ist. Die stets mit Menschen, Pferden und Fuhren bedeckte Straßen setzen einen der zu Fuß gehet, öfters in Lebens-Gefahr gerädert zu werden.” Loen, 1750. 21.
