Oldal 316 [316]
OCR
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 315 ciatárgyaláson is foglalkoztak, amelyet a legfontosabb tanácsadói kör: Ulfeld főudvarmester, Colloredo birodalmi alkancellár, Khevenhüller főkamarás, Batthyány főudvarmester, Kaunitz államkancellár, Neipperg tábornagy, Haugwitz Directorium-elnök, Rudolf von Chotek kamaraelnök és bátyja, Johann Karl von Chotek (1704-1787) cseh-osztrák kancellár, Pálffy magyar kancellár, valamint gróf Heinrich Kajetan von Blümegen (1715-1788) egy évvel később az Államtanács egyik első tanácsosa, illetve Heinrich Gabriel von Collenbach (1706-1790) államkancelláriai referens jelenlétében vitattak meg." A Habsburg-államgépezet számos területén igyekeztek megszorító intézkedéseket érvényesíteni a Magyar Királysággal kapcsolatban, a só árának növelése és a kamarai birtokok áruba bocsátása merült fel lehetőségként, amikről fontosnak tartották, hogy Grassalkovich Antal kamaraelnökkel további egyeztetéseket folytassanak."" Hasonló intézkedések hatására a magyar kamarai bevételek az 1760-as években jelentős növekedést mutatnak (az évtized eleji 2,6 millió forint körüli összeg az évtized végére elérte a 3,6 millió forintot)."? Peter Dickson adatai és Szántay Antal elemzése alapján érdemes hangsúlyozni, hogy a Magyar Királyság hozzájárulása a Habsburg Monarchia fenntartásához ebben az időszakban volt a 18. század folyamán a legmagasabb, 1763-ban a teljes bevételek (bruttó) 31,5596-át tette ki." A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy vizsgált korszakunk utolsó rendi országgyűlésének, az 1764-1765. évi diétának a megvitatására már nem a Miniszteriális Konferencián került sor. Erre - az ällamkancellár céljainak megfelelően - sokkal alkalmasabb volt az új tanácsadótestület, az Államtanács, ami a Magyar Királyság ügyeivel de jure nem foglalkozott, a gyakorlat azonban - mint Ember Győző kutatásaiból tudjuk — egészen más képet mutatott." Kaunitz 1761-ben ezen a fórumon vitatta meg az elhíresült 12 pontját, amelyben áttekintést adott a magyar ügyekben folytatandó helyes politikáról." Az 1751. évi diéta negatív tapasztalatai alapján levont konzekvenciák gyűjteményéről van szó, ami az összbirodalmi érdekeknek megfelelően a magyar rendekkel szemben szigorúbb kormányzati politikát javasolt, ennek megfelelően kerülendőnek tartotta az országgyűlések összehívását, a tisztségviselői karon belül nagyobb hivatali fegyelmet és lojalitást követelt meg, illetve más tanácsai mellett az Erdélyi Fejedelemség és az új szerzeményi területek különállásának fenntartását is célszerűnek tartotta. Az Államtanács, amely nem rendelkezett állandó magyar tanácsossal, sok70 OStA HHStA Stk Vorträge Kt. 86. I-II. fol. 134-143. ™ OStA HHStA Stk Vorträge Kt. 86. I-II. fol. 138v; 173v. "2 Nagy, 1971. 161. 73 Dickson, 1987. II. 123-124.; Szántay, 2016. 124. A Habsburg Monarchia pénzügyeinek több évszázadot áttekintő elemzéséhez lásd: Winkelbauer, 2007. 74 Ember, 1935. 75 Ember, 1935. 586—588.; H. Balázs, 1987. 68-70.; Szabo, 1994. 303-345.
