Page 290 [290]
OCR
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 289 lásokkal, valamint a megszavazott reformok kivitelezésével kapcsolatban." VI. Károly regnálása alatt még négy alkalmat sikerült (1725-ben, 1732-ben, 1737-ben és 1740-ben) azonosítani, amikor magyar főnemes részt vett a Titkos Konferencia ülésén, három alkalommal a kancellár, illetve az alkancellár (1725-ben Esterházy Imre, 1732-ben és 1740-ben Batthyány Lajos) kapott meghívást, 1737-ben pedig az oszmán háborúval kapcsolatos kérdések megvitatására Pálffy János tábornagy." A szatmári béke előtti korszakból nem állnak rendelkezésre átfogó adatok arra vonatkozóan, hogy a Magyar Udvari Kancellária tisztségviselőit vagy a magyar főnemeseket milyen gyakran vontak be a Titkos Konferencia munkájába, így egyelőre azt sem tudjuk megítélni, hogy VI. Károly uralkodása hozott-e e téren változást, vagy inkább csak a korábbi gyakorlatok továbbörökítését figyelhetjük-e meg. 1719-1720 folyamán a főnemesi küldöttségek fogadása kormányzati és rendi érdekeket egyaránt szolgált. VI. Károly a Magyar Királyság tartós konszolidációja és a nőági örökösödés elfogadtatása érdekében minél inkább igyekezett a rendek bizalmát elnyerni. Az uralkodó elmondhatta magáról, hogy tiszteletben tartja az 1715. évi országgyűlés 8. törvénycikkének 3. bekezdését, amely a konkurzusok összehívását és a magyar politikai elittel való egyeztetéseket írta elő."" A főnemesi elit pedig lehetőséget kapott rá, hogy az országgal kapcsolatos politikai kérdéseket a Habsburg Monarchia vezető minisztereivel személyesen tárgyalhassa meg. A korszak konferenciaüléseinek két leggyakoribb magyar tanácsadója két főpap: Erdődy László Ádám és Esterházy Imre voltak, akik mindketten ötöt alkalommal kaptak meghívást a tanácskozásokra. Erdődy és Esterházy a 18. század első felében a politikai élet kiemelkedő jelentőségű formálóinak számítottak, akik mindketten kiváló udvari kapcsolatokkal rendelkeztek, illetve a kancelláriához is kötődtek (sőt átmeneti ideig mindketten a kancellári méltóságot is viselték)."" A Magyar Udvari Kancellária tanácsosai VI. Károly uralkodása alatt a magyar főurak által látogatott Konferenciák legdominánsabb csoportját alkották, tizenkét konferenciaülésből tizenegyen vettek részt. A konferenciaülésekre a kancellárt vagy az alkancellárt, VI. Károly 1721. évi rendeletének megfelelően rendszerint kancelláriai referens (re+ ÖStA HHStA StK Vorträge Kt. 25. 1723. V-XI. fol. 15., 70., 77. 55 ÖStA HHStA StK Vorträge Kt. 26. 1725. I-V. fol. 138.; Kt. 36. fol. 110v; Kt. 45. 1737. I-II. fol. 123.; Kt. 50. IX-XI. fol. 31. 596 Ha pedig a véletlen ellenséges betörésnek rendkivüli esete merülne fel, vagy a változó s előre nem látható rögtönös háboru tekintete az ilyen fontos ügy tárgyalásának rendes módozatát s alakját nem engedné: ily esetekben ugyanazon karok és rendek nemcsak tanácsosnak, hanem szükségesnek is találták, hogy a nádorispánt és az ország primását, meg a főpapokat, bárókat, a királyi itélő táblát, a megyéket és szabad királyi városokat, a mennyire lehet, s minél nagyobb számban az országban, s nem azon kivül, összehivjäk.” CJH, 1657-1740. 441. 597 Személyükről bővebben lásd: Forgó, 2017. 129-157.; Koltai, 2002; Kökényesi, 2016/a.
