Page 268 [268]
OCR
Az Udvari Kamara magyar tisztségviselői e 267 Batthyány József György, aki grazi hivatalból érkezett a kormányszervhez, azonban az Udvari Kamara 1782. évi átszervezését követően a jozefinus korszakban nem kapott újabb hivatali tisztséget (legalábbis nem tudunk róla), 1783-ban csupán Torontál vármegye főispánjának nevezték ki." A vizsgált személyeink közül Batthyány az egyedüli, akinek hivatali karrierjében II. József uralkodása alatt törés következett be, míg az új hivatalnokgeneráció tagjainak, köztük Majláthnak és Ürményinek a felemelkedése (akik kerületi biztosi pozíciót is vállaltak) ekkor vett új lendületet." Az Udvari Kamara egykori tisztségviselői közül többen igen fényes karriert futottak be, és a 18. század, illetve a 19. század első negyedének meghatározó kormányzati döntéshozóivá váltak. A vizsgált személyek között kilenc zászlósurat találunk, köztük öt (Fekete, Niczky, Ürményi, Végh, Zichy) országbírót (olyan korszakban, amikor magyar főnemes számára ez volt a legmagasabb elérhető pozíció), valamint három tárnokmestert (Majláth, Niczky, Végh), egy horvát bánt (Esterházy), és Batthyány József György személyében egy főétekfogómestert azonosíthatunk." 1762-1807 kôzôtt két személy tôltötte be csupán a magyar udvari kancellári tisztséget, Esterházy Ferenc és Pálffy Károly, akik pályájukat mindketten az Udvari Kamaránál kezdték. Kancellári szolgálatukat eredményesen és a kormányzat elismerését kiváltó módon végezték, ugyanis Esterházy (mint láthattuk) horvát báni kinevezést, Pálffy pedig 1807-ben hercegi rangemelést kapott. A Magyar Udvari Kamara elnökei között is figyelemre méltó a vizsgálatunkban szereplő személyek aránya: ugyan 1782-ben Fekete György és Niczky Kristóf csak pár hónapig vezette a hivatalt, de később Zichy Károly, Ürményi József, majd Majláth József szintén elnöki minőségben állt az intézmény élén rövidebb vagy hoszszabb ideig." Az Udvari Kamaránál szolgált magyar tisztségviselők közül négyen (Száraz, Fekete, Végh, Ürményi, Felsőbüki Nagy) kaptak később személynöki kinevezést, ami fontos bizalmi pozíciónak számított, és kiváló karrieremelkedési lehetőséget jelentett. Nem véletlen, hogy közülük Száraz és Fekete főnemesi rangemelésben is részesült, továbbá a kamarai hivatalnokok közül Festetics, Majláth, Niczky és Török, valamint apjuk halála után Meskó gyermekei is főnemesi címet kaptak." Bár itt érdemes megjegyezni, hogy az említett személyek karrierjük későbbi szakaszában részesültek rangemelésben, egyedül Festetics és Török kapott grófi címet a kormányszervtől való távozásának az évében. Szintén figyelemre méltó, hogy a vizsgált tisztségviselők közül tizenkét fő kapta meg az államférfiúi érdemek elismerését 52 Fallenbiichl, 1994. 297. 53 A biztosok körének elemzését lásd: Szántay 2014. A politikai főtisztségviselők esetében a magyar királyi udvari méltóságukat nem neveztük meg. 55 Fallenbiichl, 1988. 111. 56 Szemethy, 2020. 158.
