Page 268 [268]
Az Udvari Kamara magyar tisztségviselői e 267
Batthyány József György, aki grazi hivatalból érkezett a kormányszervhez,
azonban az Udvari Kamara 1782. évi átszervezését követően a jozefinus kor¬
szakban nem kapott újabb hivatali tisztséget (legalábbis nem tudunk róla),
1783-ban csupán Torontál vármegye főispánjának nevezték ki." A vizsgált
személyeink közül Batthyány az egyedüli, akinek hivatali karrierjében II.
József uralkodása alatt törés következett be, míg az új hivatalnokgeneráció
tagjainak, köztük Majláthnak és Ürményinek a felemelkedése (akik kerületi
biztosi pozíciót is vállaltak) ekkor vett új lendületet."
Az Udvari Kamara egykori tisztségviselői közül többen igen fényes karri¬
ert futottak be, és a 18. század, illetve a 19. század első negyedének meghatá¬
rozó kormányzati döntéshozóivá váltak. A vizsgált személyek között kilenc
zászlósurat találunk, köztük öt (Fekete, Niczky, Ürményi, Végh, Zichy) or¬
szágbírót (olyan korszakban, amikor magyar főnemes számára ez volt a leg¬
magasabb elérhető pozíció), valamint három tárnokmestert (Majláth, Niczky,
Végh), egy horvát bánt (Esterházy), és Batthyány József György személyében
egy főétekfogómestert azonosíthatunk." 1762-1807 kôzôtt két személy tôl¬
tötte be csupán a magyar udvari kancellári tisztséget, Esterházy Ferenc és
Pálffy Károly, akik pályájukat mindketten az Udvari Kamaránál kezdték.
Kancellári szolgálatukat eredményesen és a kormányzat elismerését kiváltó
módon végezték, ugyanis Esterházy (mint láthattuk) horvát báni kinevezést,
Pálffy pedig 1807-ben hercegi rangemelést kapott. A Magyar Udvari Kama¬
ra elnökei között is figyelemre méltó a vizsgálatunkban szereplő személyek
aránya: ugyan 1782-ben Fekete György és Niczky Kristóf csak pár hónapig
vezette a hivatalt, de később Zichy Károly, Ürményi József, majd Majláth Jó¬
zsef szintén elnöki minőségben állt az intézmény élén rövidebb vagy hosz¬
szabb ideig." Az Udvari Kamaránál szolgált magyar tisztségviselők közül
négyen (Száraz, Fekete, Végh, Ürményi, Felsőbüki Nagy) kaptak később
személynöki kinevezést, ami fontos bizalmi pozíciónak számított, és kiváló
karrieremelkedési lehetőséget jelentett. Nem véletlen, hogy közülük Száraz
és Fekete főnemesi rangemelésben is részesült, továbbá a kamarai hivatal¬
nokok közül Festetics, Majláth, Niczky és Török, valamint apjuk halála után
Meskó gyermekei is főnemesi címet kaptak." Bár itt érdemes megjegyezni,
hogy az említett személyek karrierjük későbbi szakaszában részesültek rang¬
emelésben, egyedül Festetics és Török kapott grófi címet a kormányszervtől
való távozásának az évében. Szintén figyelemre méltó, hogy a vizsgált tiszt¬
ségviselők közül tizenkét fő kapta meg az államférfiúi érdemek elismerését
52 Fallenbiichl, 1994. 297.
53 A biztosok körének elemzését lásd: Szántay 2014.
A politikai főtisztségviselők esetében a magyar királyi udvari méltóságukat nem neveztük meg.
55 Fallenbiichl, 1988. 111.
56 Szemethy, 2020. 158.