Page 191 [191]
190 e Az udvar vonzásában
csak elő nem léptették, vagy a halál el nem szólította. Atipikusnak tekinthető
ebből a szempontból Festetics Pál pályája, aki csupán négy éven keresztül
szolgált tanácsosként, majd hasonló pozícióban az Udvari Kamarához ke¬
rült. A 18. század második felében a gazdasági és kamarai ügyek számának
gyarapodásával az Udvari Kamara és a Magyar Udvari Kancellária közötti
hivatali ügyek és egyeztetések megsokasodtak, aminek hatására a két kor¬
mányszerv közötti személyi átjárás is erősödött, de erről később még részle¬
tesebben lesz szó. A kancelláriáról kevés feljebbjutási lehetőség kínálkozott
a tanácsosok számára, a főnemesek számára a hivatalon belüli alkancellári,
kancellári pozíció megszerzése jelentett kecsegtető pozíciót, de ez csak keve¬
sek számára volt ténylegesen elérhető. A köznemeseknek a kormányszerven
belüli további emelkedés nem jelentett reális karriercélt, csupán abban az
esetben tudták köznemesi származásúak az alkancellári tisztséget elérni, ha
a főpapok vagy a főurak sorába emelkedtek; így lett alkancellár Bajzáth József
vagy a hivatalba való 1762. évi visszatérésekor Fekete György. A legtehet¬
ségesebb és legambiciózusabb tanácsosok (Fekete György, Hunyadi László,
Koller Ferenc, Szvetics Jakab, Végh Péter) számára a személynöki kinevezés
jelentett jó kitörési pontot, de Száraz György pályája a fordított karrierút¬
ra is példával szolgál."" Az egyházi tanácsosok mindegyike megyés püspök
lett: Bajzáth József veszprémi, Erdődy László Ádám nyitrai, Klimo György
pécsi vagy Patachich Ádám nagyváradi püspöki kinevezést kapott. Sokan
viszont a kancelláriáról idősebb életkoruk és a szűk továbblépési lehetősé¬
gek miatt nem tudtak (és talán nem is akartak) feljebb kerülni. Például fő¬
nemesi születésük ellenére Pálffy Lipót és Kollonich László további hivatal
nélkül mondtak le tanácsosi tisztségükről, úgyhogy Pálffy tizenöt, Kollonich
pedig tizenkilenc éven keresztül teljesített a kormányszervnél szolgálatot."
A hivatalból feljebb lépni nem tudó köznemesek viszont jellemzően halálu¬
kig szolgáltak, például Nedeczky Károly tanácsosi működésének huszadik
évében, vagy Koncsek Bernát kancelláriai szolgálatának 26. évében hunyt
el. Sokan feltételezhetően nem is érezhettek magukban a továbblépésre kellő
motivációt, ugyanis kancelláriai tanácsosként komoly befolyással és magas
(jellemzően évi 4000-5000 forintot kitevő) bérezéssel járó bécsi pozíció bir¬
tokosai voltak, ami számos tehetséges hivatalnok számára elérhetetlen kar¬
riercélnak bizonyult.
uo Fallenbiichl, 1988. 108.; Fazekas, 2014/a. 1146-1147.
m Pálffy tanácsosi szolgálatai elismeréseként királyi főajtónállómesteri méltóságra emelkedett a kan¬
celláriáról való távozásakor. Fallenbüchl, 1988. 135.