Page 180 [180]
A Bécsi Kormányszervek s 179
tartson”.°° 1690-től a kancellári pozíció hivatalon belüli súlya némiképp csök¬
kent, az intézmény kollegiális tanácsadószervvé vált, az ügyeket a kancellár
és a tanácsosok hivatali üléseken vitatták meg. A tanácsosok száma kezdet¬
ben négy fő volt, ami 1734-ben, Batthyány Lajos kancellári kinevezését kö¬
vetően hat főre emelkedett, a tanácsosok testülete az 1740-es években hét fő
körül mozgott, az 1750-es években (a kormányzati megszorítások jegyében)
újra hat főre csökkent, majd az 1762. évi átszervezést követően a tanácsosok
(kancelláron és alkancelláron kívüli) létszáma nyolc főre emelkedett. "7 1711¬
1765 között a kancellárián összesen harminckilenc fő teljesített tanácsosként
szolgálatot, akövetkezőkben elsősorban azon huszonnégy személy pályájáról
lesz szó, akik vagy született főrendek voltak, vagy szolgálataik elismeréseként
főnemesi rangemelésben részesültek. A tanácsosok heterogén összetételű
kört alkottak mind származásuk, mind műveltségük és hivatali tapasztala¬
tuk tekintetében, ami tudatos kormányzati szándék eredménye volt, ugyanis
a különböző típusú ügyek intézése szempontjából számos előnnyel kecsegte¬
tett a különböző rangú és eltérő jártassággal bíró tanácsosi apparátus fenn¬
tartása.
A bécsi kormányszervek a Habsburg Monarchia főnemesi famíliái számá¬
ra kiváló lehetőségeket biztosítottak arra, hogy családtagjaik fiatalon hivatali
gyakorlatra tegyenek szert, később pedig magasabb kormányzati vagy udvari
pályán kamatoztassák tudásukat. A főnemesek nagy számban és meghatáro¬
zó módon képviseltették magukat a bécsi kormányszervek vezető pozíciói¬
ban, amely gyakorlat már bizonyos kortársakban is ellenérzéseket váltott ki.
A hallei reformeszméken nevelkedett utazó, publicista Johann Michael von
Loén (1694-1776) mar 1717-ben a porosz rendszert mintául állítva kritizálta
útleírásában a hivatalok kiosztásának bécsi gyakorlatát (amit talán érdemes
hosszabban is idézni): , A császári udvar hihetetlen összegeket takaríthatna
meg, ha az állami és a polgári hivatalok kiosztásánál a személyes szolgála¬
tokra tulajdonképpen nagyobb figyelmet fordítana, mint az előkelő házakra
[családokra] és a rendi személyekre. A hercegek, grófok és bárók végtére is
őfelsége dicsősége és tündöklése miatt szeretnének udvari hivatalokat betöl¬
teni: ehhez kiváltképp jó alkat, jó gyomor és egy jó erszény szükségeltetik.
Az ügyek intézéséhez azonban rátermett férfi kell, aki legyen akár magas
akár alacsony születésű, az egyenetlenség jobban kiegyenlíthető, mint más
CJH, 1657-1740. 341.
§7 OStA HHStA HS B 794. 28r-55v.
A főnemesek közé jelen vizsgálat során nemcsak azokat soroltuk be, akik bárói vagy grófi címmel
rendelkeztek, hanem azokat is, akik tisztségük révén az országgyűlés felsőtábláján foglalhattak he¬
lyet. A kancellária vezető tisztségviselőinek a listáját lásd a függelék 2. tételében.