Page 159 [159]
158 s Az udvar vonzásában
lehetővé tette a protestánsok felvételét és karrierépítését."" Bár a tolerancia
természetesen kizárólag a bevett felekezetekre terjedt ki, a keresztény taní¬
tástól elforduló szabadelvűséget (Freigeisterei) és a tiltott könyvek birtoklását
bűntették, ezen veszélyre a Főudvarmesteri Hivatal 1767-ben külön rendelet¬
ben figyelmeztetett." A testőrség állományában a nem katolikusok között
a magyar és erdélyi nemesség felekezeti viszonyainak megfelelően túlnyo¬
mó többségben a reformátusok képviseltették magukat. Köztük a magasan
képzettek, komoly tanulmányi curriculumot maguk mögött tudók aránya
különösen szembetűnő volt, mint Baranyi László (1729-1796) esetében, aki
a hallei egyetemen folytatott tanulmányait követően került a testőrséghez,
ahol Christian Wolff (1679-1754) filozófus, természettudós tanítványa volt,
korábban pedig a sárospataki és a debreceni kollégiumokban művelődött.""
Baranyi a hároméves (1760-1763 közötti) testőrszolgálata után Debrecen vá¬
ros tanácsosaként tevékenykedett, mellette a geográfia diszciplínájával is be¬
hatóan foglalkozott, illetve írói-fordítói munkássága is ismert."??
A gárda legismertebb személyiségei a jelentős irodalmi munkássággal
bíró testőrírók közül kerültek ki, Baranyin kívül (mások mellett) ide sorol¬
hatjuk Barcsay Ábrahámot (1742-1806), Báróczy Sándort vagy Bessenyei
Györgyöt és Sándort (1743-1809). Ezen kör tagjainak közös jellemzője, hogy
kelet-magyarorszägi és erdélyi, református köznemesi famíliák fiai voltak,
fiatalon (sárospataki, nagyenyedi) kollégiumi tanulmányokat folytattak, és
többnyire a testőrszolgálat után foglalkoztak irodalomműveléssel. E tekin¬
tetben is kivételt képez közöttük Bessenyei György, aki literátori működését
már a testőrség kötelékében megkezdte, 1772-ben több műve is nyomtatás¬
ban megjelent, köztük a legismertebb az Ágis tragédiája, amit a szerző Mária
Teréziának ajánlott, és amihez hagyományosan a magyar irodalmi felvilágo¬
sodás szimbolikus kezdetét kötjük.?? Bessenyei két testvérével, Boldizsárral
(1740-1797) és Sándorral szolgált a testőrség állományában, ahol lehetősége
nyílt modern idegennyelvek (francia, német, olasz) elsajátítására, valamint
a bécsi (és ezáltal a nyugat-európai) kulturális életbe, színházi és irodalmi
világba való bekapcsolódásra. A császárvárosi élet és az általa kínált kultu¬
rális lehetőségek elnyerték Bessenyei tetszését, nyolcéves (1765-1773 közötti)
gárdaszolgálata után is Bécsben maradt, amit előbb a református egyháztól,
majd Mária Teréziától kapott éves (2000 forintos) kegydíjak tettek számára
lehetővé. Az uralkodónő Bessenyeit 1780-ban az Udvari Könyvtár őrévé is
549 Csepregi, 2009; Hochedlinger, 2003. 311.
50 HL VI. A királyi magyar nemesi testőrség iratai, 1767 8/4.
51 Tarr, 2004. 149.
52 Kosáry, 1983. 152.
53 Bessenyei életének és művének értelmezéséhez (a teljesség igénye nélkül) lásd: Bíró, 1976; Csorba,
2000; Gálos, 1951; Szilágyi, 2014.