Page 155 [155]
154 e Az udvar vonzásában
mint gróf Haller Pétert (1736-?) Közép- és Belső-Szolnok, vagy Macskásy
Imrét (1741-1813) Fehér és Kolozs varmegye.*” De az erdélyi székek és var¬
megyék közül az erős nemesi réteggel rendelkező Fehér, Háromszék, Kolozs
és Udvarhelyszék mindenképp kiemelkedtek, már 1760-ban mindegyikük
legalább hat, de jellemzően legalább tíz jelöltet ajánlott a testőrségbe."? Fehér
megye különösen fontos szerepet játszott a testőrség támogatásában, ugyanis
a vármegye (a többiekhez képest kétszer annyit) 2000 forintot fizetett évente
az intézmény fenntartására, amiért cserébe két gárdistát kellett a megye ne¬
mességéből a gárda állományába felvenni.?? A testőrség megszervezésekor
egyébként a szász nemzet tíz jelöltet ajánlott a gárdába, akik közül kettő: a
brassói Daniel Heydendorff és a szászvárosi Eperjesy Gergely (1736-?) nyert
felvételt, annak ellenére, hogy a szászok 6000 forintos anyagi hozzájárulása
fejében hat jelöltjüket kellett volna felvenni." A toborzás során Rhédey ez¬
redes a testőrség nemesi jellege miatt elzárkózott a szászok felvételétől, de
Bethlen kancellár és gróf Kemény László kormányzó is a szászok felvétele
mellett foglalt állást. A kormányzó a következőképp összegezte a helyzetet:
, ezen Országnak, Három Nátiobol álló Systematica Unioja melly ha egyben
meg bomlik, és egymástol megszakasztatik, másbanis Könnyen meg bo¬
molhato és el Szakaszthato lészen, ha a terhet egyaránt vonnya, illő hogy a
Competens Tisztességbenis egyaránt részesüllyen"."" A szászok felvétele kö¬
rüli félreértések ezt követően tisztázódtak.
A testőrség intézménye kevésbé jelentett komoly vonzerőt a horvát¬
szlavón nemesség számára, kezdetben több vármegye jelentkező híján nem
is tudott kit ajánlani a gárdába. Az osztrák tartományokhoz való földrajzi
közelség miatt a nevesebb, befolyásosabb famíliák tagjai (köztük Drasko¬
vichok, Keglevichek) számára már adottak voltak a császárvárosi jelenlét és
kapcsolattartás eszközei, így nem szorultak rá a gárda nyújtotta lehetősé¬
gekre. Feltörekvő családok, mint a Jellachichok vagy Pejacsevichek viszont
szívesen adták fiaikat bécsi testőrszolgálatra, mindkét família két-két tagot
is delegált az első években a gárdába."? A Horvátországból érkező testőrök
mindegyike (nyolc fő) a horvát nemesség centrumában, Zágráb vármegyé¬
ben született, a jelölő vármegyék vizsgálata azonban további kutatást igényel,
ugyanis a vármegyék kancelláriának írt felterjesztései között a testőrök sze¬
537 MNL OL B 2 1760. Nr. 327. 1760. 05. 13-i határozat.
58 Tléssy, 1895. 527-528.
59 MNL OL B 21760. Nr. 327. 1760. 06. 28-i protokollum.
54° Illéssy, 1895. 528.; MNL OL B 2 1760. 342.
st MNL OL B 21760. Nr. 342. Kemény 1760. 07. 12-i levele.
5 Jellachich Dénes (1740-?) és Gabor (1742-1768), illetve bard Pejacsevich Jozsef (1742-1769) és Zsig¬
mond (1741-1821).