Vizsgált korszakunkban a tisztek közül a testőralkapitány, a testörföhadna¬
gyok és - alhadnagyok is a főnemesek köréből kerültek ki. Az alkapitányi
tisztséget közel két és fél évtizeden keresztül Pálffy János (1728-1791) töltötte
be, aki szintén Pálffy kancellár rokonságának a tagja, Miklós és Lipót masod¬
unokatestvére volt. Ő az Udvari Kamarát követő rövidebb szárnypróbálga¬
tása után került az újonnan alapított intézményhez. Pálffy karrierje alapján
azt láthatjuk, hogy az alkapitányi tisztségből - hasonlóan a kapitányi pozíci¬
óhoz - nehéz volt feljebb lépni, a tisztség számos karrierút utolsó állomását
jelentette. Pálffy János a kapitányi kinevezést nem tudta megszerezni a maga
számára (ami Skall értesülései szerint 1760-ban sértetté is tette), szolgálata
alatt azonban a katonai rendfokozata folyamatosan emelkedett: 1758-ban ve¬
zerörnagy (Generalfeldwachtmeister), majd 1766-ban altábornagy lett, 1784¬
ben pedig táborszernagyként (Feldzeugmeister) szerelt le.""
A főhadnagyokat és alhadnagyokat is a főnemesség köréből és a hadsereg
állományából választották ki. A főhadnagyi tisztséget vizsgált korszakunk
egészében gróf Rhédey János (1713-1768) töltötte be, az alhadnagyi pozíciót
pedig 1763-ig gróf Erdődy János (1733-1806), majd gróf Kollonich Károly
(1730-1804) viselte. Erdődy és Kollonich Nyugat- és Alsó-Magyarországon
birtokos, a főnemesség felső rétegéhez tartozó, de nem a szűk elitet alkotó
családokból származtak. Erdődy János a politikai életben kevésbé ismert és
komolyabb karriert nem építő Erdődy Lászlónak (1693-1750) és Illésházy
Anna Máriának (1694-1765), a korábbi kancellár lányának a fia volt; három
éven keresztül szolgált a testőrségnél, majd később magas katonai karriert tu¬
dott befutni, élete végén elérte a komoly presztízzsel járó lovassági tábornok
(General der Kavallerie) rendfokozatot." Erdődy helyére érkezett Kollonich
Károly, aki gróf Sigismund von Kollonich (1676-1751) bécsi érsek örökösé¬
nek, Kollonich (szül. Zay) László (1705-1780) kancelláriai tanácsosnak a fia
volt. Kollonich bécsi theresianumi tanulmányait (1747-1750) követően kato¬
nai karrierbe kezdett, aktívan bekapcsolódott a hétéves háborúba, de szol¬
gálati éveinek a nagy részét - több mint húsz évet - a testőrségnél töltött,
előbb alhadnagyként (1763-1767), majd főhadnagyként (1767-1784) szolgált,
1784-ben tábornoki rendfokozattal vonult nyugdijba.“” Erdödyhez és Kollo¬
nichhoz képest igen különböző családi közegből érkezett a testőrséghez az
erdélyi protestáns főúr, Rhédey János. Rhédey tapasztalt katona volt, a hét¬
éves háborúban ezredesként teljesített szolgálatot, a testőrségbe való felvéte¬
lénél pedig közvetetten Mária Terézia szándéka is közrejátszott, aki Ujfalussy
gróf helyett erdélyi vagy horvát tisztet látott volna szívesen a formálódó in¬