Page 121 [121]
OCR
120 e Az udvar vonzásában elnöknek, majd 1777-ben magyar alkancellárnak, 1787-ben pedig kancellárnak neveztek ki, valamint 1783-tól haláláig a magyar királyi főudvarmesteri méltóságot is viselte." A trónörökös kamarásai közül még Keglevich József emelkedett országos méltóságra, aki apjához hasonlóan koronaőri kinevezésben (1772) részesiilt.*** Az udvartartás tagjai közül a Magyar Királyság legmagasabb rendi méltóságát a nádori, illetve azt megelőzően az országbírói pozíciót egyetlen személynek, Pálffy Miklósnak sikerült elérnie. Az udvartartásban értelmiségi feladatokat ellátó magyar tisztségviselők is szép karrierpályát tudtak befutni, akik mindhárman magas pozíciók birtokosaivá és a kormányzat befolyásos tanácsadóivá váltak: Bajtay Antal mint erdélyi püspök, Kollár Ádám mint az Udvari Könyvtár igazgatója, valamint Izdenczy József mint államtanácsos. Bajtay és Izdenczy nemesi származásúak voltak, de Kollár is szolgálatainak köszönhetően 1777-ben a magyar nemesség sorába emelkedett." A nemesi cím megszerzésére az udvartartás egy-egy közrendű tisztségviselője számára is lehetőség nyílt, a Magyar Királyságból származók közül Szlábigh András kapott 1791-ben bizonyíthatóan nemesi rangot, aki hasonlóan Gyárfás Mátyáshoz budai várnagyként, várgondnokként az udvartartáson kívül folytathatta karrierjét. Szemben az udvartartásba már nemesként érkező Nagy Mihállyal, aki felvételét követően aktív éveit biztos körülmények között komornyikként szolgálta le. A Habsburgudvartartásban töltött évek (a főnemesek többségénél jellemzően fiatalkori évek) haszna azonban nemcsak a karrieremelkedésben keresendő, hanem az udvari műveltség megszerzésében és a bécsi kapcsolatok kialakításában is, amelyből sok esetben az utódok generációja tudott a legtöbbet profitálni. 383 Fallenbüchl, 1988. 135. 384 Fallenbüchl, 1988. 129. 35 MNL OL A 57 Bd. 50. fol. 471. Igazgatóként Kollár fizetése 1778-ban tekintélyes összeget, 4000 forintot tett ki (Tibensky, 1985. 150.), patrónusa, Gerard van Swieten halála után azonban az Udvari tebb kapcsolatrendszerrel bíró fia, Gottfried van Swieten (1733-1803) örökölte.
