Seite 120 [120]
A Habrsburg-udvartartás e 119
szűken értelmezzük a választási kapituláció sorait, akkor azok csupán a csá¬
szári udvartartásra vonatkoztak, az utóbbi udvarokra nem.
A magyarok által betöltött tisztségeket áttekintve alapvetően négy karrier¬
típust különböztethetünk meg: középkorú főnemesek (Batthyány Antónia,
Pálffy Miklós), fiatal főrendek (Erdődy Jozefa, Nádasdy Lipót), értelmiségiek
(értelmiségi pozíciót betöltők: Bajtay, Izdenczy, Kollár), valamint közrendű¬
ek vagy alacsonyabb rangú nemesek (Nagy, Gyärfäs) karrierjeit. A föneme¬
sekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a bécsi palotákkal bíró, magyar
főúri elit nem maradt el a Habsburg Monarchia soknemzetiségű arisztok¬
ráciájától, köztük a női családtagok pedig különösen figyelemreméltó sze¬
repet játszottak. Az udvari szolgálatvállalás és a császárvárosban kiépített
kapcsolatok a későbbi pályafutásokra számos esetben igen előnyös hatást
gyakoroltak. Viczay Jób ugyan magasabb karriert nem tudott befutni, grófi
rangemelését azonban részben nemesi apródi szolgálatával alapozta meg."
Hasonlóan Batthyány Károlyhoz, aki főudvarmesteri szolgálatáért 1764¬
ben hercegi rangemelésben részesült, amely címet halála utána unokaöcs¬
cse, Batthyány Ádám Vencel örökölt. Az udvartartásban szolgálatot teljesí¬
tő főnemesek közül többen a magyar politikai elit meghatározó szereplőivé
váltak, a tizennyolc főúrból heten (39%) emelkedtek a Magyar Királyság fő¬
tisztségviselői, zászlósurai közé (pontosabban hatan, mivel Batthyány Ká¬
roly már főudvarmesteri kinevezése előtt viselte a horvát báni méltóságot).
A nemesi apródok közül Nádasdy Lipót tárnokmester (1739-1746), főlovász¬
mester (1746-1758) és kancellár (1746-1758), Batthyány Ádám koronaőr
(1744-1746), majd tárnokmester (1759-1782), vagy id. Keglevich József szin¬
ten koronaör (1764-1765) lett."! Különösen izgalmas probléma a szolgálatot
teljesítő kamarások és udvari gavallérok pályájának a vizsgálata. VI. Károly
regnálása idején jól ismert módon fényes karriert futottak be, és az uralko¬
dó szűk bizalmi körének a részét képezték a barcelonai udvarában kama¬
rásként szolgáló arisztokraták, például gróf Sigmund Rudolph von Sinzen¬
dorf főkamarás, majd főudvarmester lett, gróf Johann von Colloredo (+1729)
vagy gröf Johann Caspar von Cobenzl (1664-1742) pedig egymást követő¬
en tudták maguk szämära a föudvarnagyi meltösagot megszerezni.”” Nem
volt ez másként II. József esetében sem: kamarásai közül herceg Johann Karl
von Dietrichstein (1728-1808) főistállómester, vagy gróf Johann Anton von
Pergen (1725-1814), a későbbi Polizeyminister a jozefinus kormányzat meg¬
határozó tagja lett. A trónörökös magyar kamarásai közül gróf Pálffy Károly
karrierje emelkedett a legmagasabbra, akit 1774-ben az Udvari Kamara al¬
30 Erről tanúskodik Viczay halotti beszéde is: Stehenics, 1735. 25.
381 Fallenbiichl, 1988. 116-144.
382 Pegar, 2003/b. 334-335.