Oldal 85 [85]
84 e Az udvar vonzásában
a rangkülönbségek miatt népesebb személyzettel bírtak, mint a főhercegek
vagy főhercegnők udvarai, ezért ezek vezetését nemcsak főudvarmester és
főudvarmesternő látta el, hanem saját Főistállómesteri Hivatallal is rendel¬
keztek. Pálffy Miklós császárnéi főistállómester felügyelete alá például 1709¬
ben száztíz tisztségviselő tartozott, akik között nemesi apródokat, valamint
kocsisokat és hajtókat egyaránt találunk."
A Habsburg-udvartartás legnépesebb magyar csoportját harmincnégy fő¬
vel (köztük tizenöt férfi és tizenkilenc női tisztségviselővel) a fiatal, a pályá¬
juk elején járó főnemesek alkották. A férfiak (vagy sok esetben inkább fiúk)
között kilenc nemesi apródot és hat (rendszeres szolgálatban álló) kamarást
azonosíthatunk. A nemesi apródi szolgálat -— miként az előző fejezetben is
láthattuk - az udvari integráció, művelődés és kapcsolatépítés kiváló eszkö¬
zét jelentette. A nemesi apródok egyfelől ceremoniális szolgálatot végeztek,
kiváltképp vasár- és ünnepnapokon a császár vagy a császárné templomi kí¬
séretének a részét alkották, másfelől pedig formális oktatásban részesültek."
A császárvárosban nemesi apródok már III. Frigyes és I. Miksa udvarában
is voltak, de az intézmény formális keretei csak a 16. század első harmadá¬
ban szilárdultak meg, ekkor kapták meg a Stallburgban saját iskolájukat is."
Az apródok számát kezdetben tizenkét főben állapították meg, de létszámuk
később húsz-harminc fő között ingadozott. A nemesi apródok tanulmányait
és hétköznapi életét a saját udvarmesterük (Edelknabenhofmeister) és nevelő¬
elöljäröjuk (Praeceptor) iränyitotta.””' Oktatási repertoárjukat a következő
tárgyak alkották: lovagi exercitiumok, nyelvek, valamint jogi, matematikai és
mérnöktudományok.?? VI. Károly uralkodása idején hat tanár oktatta a ne¬
mesi apródokat, külön tanár tanította a történelmet-filozófiát, a közjogot (ius
commune), a nyelveket, a matematikát és a mérnöktudományokat, a vívást,
valamint a táncot. A tanárok között neves személyiségeket is találunk, mint
Antonio Bormastino nyelvmestert vagy Johann Jakob Marinoni (1676-1755)
matematikus-asztronómust.
28 Staats- und Standes-Calender, 1709. 241-243.
29 Kôkényesi, 2012/a. 292.; Hübl, 1912; Schuetz-Wührer, 2007. 78-81.; Moser, 1761. II. 190-196.
»° Hübl, 1912. 8.
21 Scheutz—Wiihrer, 2007. 78.
722 Hübl, 1912, 15. Antonio Bormastino, aki a nemesi apródok tanáraként közvetlen rálátással bírt az in¬
tezmenyre, igy irt annak oktatäsi szinvonaläröl: „Zu diesem Ziel hält man ihnen die vortrefllichste
Lehrmeister, dahero können sie sich so wohl in deme, was dem Adel anständig, als was zu der Wissen
schafft gehörig, üben dan es gibt allda Bereuter, Fechtmeister, Tancmeister c. Diese seynd nur für
die Adeliche Exercitien. Wie auch nicht weniger für die Rechten, History, Geometri, und die Spra¬
chen sambt einem wohlgelehrt- und verständigen Hoffmeister, de auf die Obsicht hat; und zwar
ihren eigenen bey einem jeden Hoff.” Bormastino, 1715. 311.