udvartartás többi vezető, magyar (származású vagy kötődésű) tisztségviselő ¬
je közül herceg Esterházy Mihály (1671-1721) felesége, a piemonti Dessana¬
Rhodi márkicsaládból származó Anna Margit (1673-1755) több mint tizen¬
három éven keresztül volt I. József özvegyének, Vilma Amália császárnénak
(a korábbi braunschweig-lüneburgi hercegnőnek) a főudvarmesternője.
A főudvarmesternői tisztség fontos bizalmi pozíciónak számított, feladatát
egy főhercegnő vagy császárné női udvartartásának a vezetése és felügyelete
jelentette, aminek létszáma regnáló császárné esetében korszakunkban (az
udvarhölgyektől, a komornákon át a női kisegítőszemélyzetig) a negyven főt
is meghaladta.? A tisztségre tapasztalt, az udvari életben járatos, rendszerint
középkorú hölgyet választottak, aki mindig befolyásos arisztokrata családi
háttérrel (Auersperg, Breuner, Caraffa) rendelkezett. Moser a következőképp
foglalta össze a főudvarmesternői feladat lényegét: , A főudvarmesternő az
udvarban az uralkodó felesége és családja után a hölgyek között az első ran¬
got viseli és így ehhez mérten kell tartania magát, mert ő az a személy, aki
a legbizalmasabb és legtöbb érintkezésben áll az úr feleségével, mindenkor
előkelő születésű, alkalmas korú és azért, hogy szolgálatát minél kényelme¬
sebben végezhesse, előszeretettel választanak özvegy hölgyet a feladatra."
A vezető tisztségviselők között két főudvarmestert találunk, gróf
Batthyány Károlyt (1697-1772), aki József főherceg udvarát vezette, valamint
gróf Serényi Käroly Antalt (1686-1742), aki pedig I. Lipót lányának, Mária
Magdolna főhercegnőnek az udvartartását irányította. Ők a császári fő¬
udvarmesterhez hasonló feladatkörrel rendelkeztek, a különbség abban állt,
hogy kisebb létszámú udvartartás irányításával és reprezentációjával voltak
megbízva. Mária Magdolna főhercegnő udvara például 1737-ben negyvenöt
főből állt, köztük harminc férfi és tizenöt női tisztségviselőt találunk, akik
közül az előbbiek a főudvarmester, az utóbbiak a főudvarmesternő felügye¬
lete ala tartoztak.?'” A Habsburg-udvartartäs ötödik magyar származású ve¬
zető tisztségviselője gróf Pálffy Miklós (1657-1732) volt, aki I. Lipót utolsó
feleségének, Pfalz-Neuburgi Eleonóra császárnénak az udvarában látta el
a főistállómesteri teendőket. A regnáló és az özvegy császárnék udvartartásai
élete végéig magán viselte. Mária Terézia halála után Innsbruckban lett apátnő. Stollberg-Rilinger,
2017. 817-819.
25 Keller, 2005/a. 17-30. A Mária Terézia alatti korszakra lásd (Johann Baptist Skall: Versuch einer his¬
torisch-practischen Darstellung des Hof-Staates Ihrer Majestät der Kaisern von Oesterreich cimü
1829. évi feldolgozásának kapcsolódó részét): ÖNB Hs Cod. Ser. N. 3382. fol. 124-137.
„Die Ober-Hofmeisterin bekleidet nach der Gemahlin und Familie des Regenten unter den Dames
den ersten Rang an Hof und so wohl um disen gehörig zu souteniren, als auch weil sie diejenige Per¬
son ist, welche den vertrautesten und meisten Umgang mit der Gemahlin eines Herrn hat, werden
jederzeit Dames von vornehmer Geburt, gestztem Alter und, damit sie ihrem Dienst desto bequem¬
ber abwarten können, gerne Wittwen dazu genommen.” Moser, 1761. 11. 155.
27 Staats- und Standes-Calender, 1737. 377-379.