Page 67 [67]
66 e Az udvar vonzásában
gük a haza hasznára tevékenykedniük, miként diákként elméjük pallérozá¬
sa, testük edzése a legfőbb feladatuk. Sonnenfels meglátása szerint a nemesi
tanulóknak megfelelő felkészültséget kell szerezniük és elhivatottsággal kell
rendelkezniük ahhoz, hogy a későbbi szolgálatukat jól el tudják látni, szük¬
ség esetén pedig a fejedelem és az állam számára hasznos tanácsokkal legye¬
nek képesek szolgálni. A professzor diákjaitól bizalmat kért ahhoz, hogy az
olykor nem tetsző , igazságokat" is képesek legyenek elfogadni."" Sonnenfels
alapvető fontosságúnak tartotta, hogy a főúri növendékek maguknak szerez¬
zenek hírnevet, és ne elégedjenek meg a család dicsőségével.
g) Löwenburg-konviktus és piarista gimnázium
A piarista rend jelentősége és társadalmi beágyazottsága a 18. századi Habs¬
burg Monarchiában folyamatosan emelkedett, a rend térnyerése szempont¬
jából fontos dátum az 1701. év, amikor a piaristák Bécsben (I. Lipót 1697.
évi rendelete alapján) megnyithatták az iskolájukat." A josephstadti piarista
gimnázium fokozatosan fejlődött, de felsőbb poétikai és retorikai osztályok¬
kal csak 1735-től rendelkezett, amikor is ezek megszervezését VI. Károly en¬
gedélyezte a szämukra.* A gimnáziumi diákság létszáma már az első évben
meghaladta a négyszázötven főt, ami jól mutatja a növekvő városi társada¬
lom igényét az iskola iránt. A gimnázium matrikulája jelenleg sajnos lap¬
pang vagy elveszett, de az iskolában Bécs központi jelentősége és a nyugat¬
magyarországi régióban különösen erős vonzáskörzete miatt bizonyára a
Szent Korona országaiból is számos tanuló, köztük nemesi és főnemesi diá¬
kok is megfordultak.
A jelen vizsgálat szempontjából még fontosabb, hogy a 18. század köze¬
pétől, 1748-tól a piarista gimnázium mellett működött egy nemesi oktatási¬
nevelési intézmény is, a Löówenburg-konviktus." Az iskolát a fiú örökös nél¬
kül maradó gróf Johann Jakob von Löwenburg (1670-1732) udvari kamarai
tanácsos hozta létre 12 000 forint felajánlásával 1731-ben kelt végrendelet¬
ében, a megvalósítás viszont egészen 1748-ig váratott magára, ekkor hunyt
el Aloysia lánya gyermektelenül. A konviktusban, a testamentumban ren¬
delteknek megfelelően alapítványi helyek is működtek, Löwenburg négy ösz¬
töndíjas helyet hozott létre, amelyből kettőt osztrák, kettőt mindig magyar,
kevésbé tehetős, tíz év feletti nemesi ifjú nyerhetett el. 1755-ben Mária Teré¬
zia hat főre emelte fel az alapítványi férőhelyek számát, de rajtuk kívül 200
43 Sonnenfels, 1786. 182.
144 Knôll, 1901.
45 Geusau, 1803. 270.
46 Geusau 1803. 363-383.; Savageri, 1832. 206-216.; Brendler, 1896. 171-226.; Finaczy, 1899. I. 337.