Oldal 27 [27]
26 e Az udvar vonzásában
tocratiájának és kormányának a becsületére válhattak. Nemcsak születésük
és a királyi kegy: képzettségük is alkalmatossá tette őket a legmagasabb tiszt¬
ségek betöltésére."" Ugyanebben az időszakban Illéssy Janos (1861-1905)
történész, levéltáros írt hosszú tanulmányt a bécsi Magyar Nemesi Testőrség
megalapításáról, amelyben elutasította Ballagi aggályait, és elismerően nyi¬
latkozott az intézmény magyar művelődésben, valamint a Habsburg-magyar
kapcsolatokban játszott szerepéről."
A magyar történetírás szempontjából a következő korszaknak a két világ¬
háború közötti időszak tekinthető. A magyar történettudomány ekkor igen
termékeny és számos megközelítésmódot ötvöző korszakát élte, ami megmu¬
tatkozott az udvari kultúráról és a főnemesség szerepköréről alkotott vélemé¬
nyek pluralizmusában is. Sokan károsnak tartották a Habsburgok uralmát,
ami talán a legmarkánsabban Eckhart Ferenc (1885-1957) gazdaságtörténeti
monográfiájában mutatkozott meg, amelyben a szerző Habsburg-gyarmat¬
ként jellemezte Magyarországot." A kontextushoz hozzá tartozik, hogy ek¬
kor már 1918 után vagyunk, folytak a tárgyalások Magyarország és Ausztria
között, így némi politikai célzatosság is felfedezhető Eckhart viszonyulása
mögött. A Horthy-korszak talán legemblematikusabb történésze a (Mika
Sándor mellett) Marczali-tanítvány, Szekfű Gyula (1883-1955) a Habsburg¬
uralmat és a katolikus barokk kultúrát közismert módon pozitív értékítéletek
mentén ábrázolta, az , össznemzeti" udvari kultúrát pedig a rendszer szük¬
ideállal (mint a trianoni béke után oly sokan) nem szimpatizált. Szekfűnek
a főnemesség udvari integrációjáról alkotott véleményét jól tükrözik a követ¬
kező sorai: , A Habsburg-országok előkelő társadalmi osztályai tehát Bécsben
éppenséggel nem forogtak abban a veszélyben, hogy valamely új nemzeti¬
séget fognak magukra venni; a bécsi élet és huzamos tartózkodás a monar¬
chiát együtt tartó dinasztia céljai szerint a centralizálás szellemét, az egyes
tartományok összetartozásának öntudatát kellett, hogy nevelje anélkül, hogy
elvileg ellensége lett volna az egyes nemzetiségeknek. A magyar, cseh, német,
olasz főurak Bécsben legföljebb elbécsiesedtek [...]."" Szekfű Gyula neves vi¬
tapartnere (az evangélikus) Malyusz Elemér (1898-1989) szamos kérdésben
nem értett egyet egykori tanárával, többek között a barokk kultúra értelme¬
zésének és megítélésének a kérdésében sem, de a császárvárosi udvarról és
benne a magyar főnemesekről ő is árnyalt képet festett." Mályusz a bécsi
udvart az abszolutizmus és a nemzetközi (francia típusú) udvari kultúra kon¬
57 Marczali, 1999. 387-389.
8 Tléssy, 1895. 368.
5 Eckhart, 1922.
5 Szekfü, 1935. 503.
61 Mályusz, 2002. 26—31., 119.