Page 26 [26]
Bevezetés e 25
gráfiájában.? Ballagi szerint a császárvárosi hivatalok, címek és kitüntetések
mind , olcsó láncok?" voltak, amelyek a főnemességet az udvarhoz kötötték,
de Mária Teréziának - elődeivel ellentétben - a testőrségen keresztül sikerült
a köznemességet is Bécsbe , édesgetnie". A szerző, annak ellenére, hogy az
udvari kultúráról negatívan vélekedett, a testőrség művelődéstörténeti érté¬
két elismerte.
Bő egy évtizeddel később Concha Győző (1846-1933) az , elnemzetietle¬
nedés" problémáját már nem Mária Terézia számlájára írta, hanem a főren¬
dek hibájának tartotta.? A századvég reformeszméit és törekvéseit vizsgáló
történész bizalommal tekintett az uralkodónő reformokat kezdeményező
kormányzati intézkedéseire, helyette a nemesség társadalmi-gazdasági vál¬
tozást elutasító magatartását marasztalta el. Grünwald Béla (1839-1891) a 17.
századi magyar mágnásokról igen elismerően vélekedett (ideálja Zrínyi Mik¬
lós volt), de a 18. századi (kiváltképp az 1740 utáni) főrendekről lesújtó vé¬
leményt fogalmazott meg, nézete szerint a főurak , legnagyobb része nem
ismerte a nemzet nyelvét s ez által tényleg megszűnt a nemzet tagja lenni".""
A 18. századi udvari kultúráról és a főnemesség bécsi integrációjáról az első
komplex véleményt megfogalmazó történész az alapos berlini tanulmányo¬
kat folytató, a rankei historizmust mélységében megismerő Marczali Henrik
(1856-1940) volt. Marczali 1891-ben megjelent Mária Terézia-monográfiájá¬
ban önálló fejezetet szánt az udvar (egy másikat pedig az uralkodónő csa¬
ládi életének) bemutatására." A szerző a magyar főnemességről a követke¬
ző álláspontot fogalmazta meg: , Mária Terézia magyarjai, úgy közjogilag,
mint nyelvileg Bécsben is megmaradtak magyaroknak, és maga a királynő
sokkal többre becsülte-e nemzetet, semhogy tudatosan előmozdította vol¬
na épen a hozzá legközelebb eső részének szellemi és erkölcsi romlását.""
Marczali a Millenniumi magyar történet 18. századról szóló kötetében is több
helyen kitért a magyar főnemesség udvari integrációjára, amellyel kapcso¬
latban ugyan érezhetően ambivalens a véleménye a nemzeti fejlődést érintő ¬
en, narratíváját azonban a higgadt, szakmai szempontok jellemzik. Miként
irja: „Fönemessegünk akkori szereplése épen nem mondható károsnak és
hazafiatlannak. Magyarország régi állapotában nem maradhatott: a haladás
munkájának megkezdésére pedig senki sem lehetett alkalmasabb a nemzet
természetes és megszokott vezéreinél. Nemcsak a műveltség külső formáit
sajátította el, hanem tartalmát is. Oly férfiak, mint Batthyány Lajos, Esterhá¬
zy Ferencz, Pálffy Miklós és Pálffy Károly, Festetics Pál, bármely ország aris¬
52 Ballagi, 1872.
55 Concha, 2005. 22-24.
54 Grünwald, 1888. 95.
5 Marczali, 1987. 209-243.
Marczali, 1987. 214.