Page 25 [25]
24 e Az udvar vonzásában
A magyar elit bécsi jelenléte:
eredmények, megközelítések, értékítéletek
A magyar főnemesek, illetve a magyar politikai elit 18. századi bécsi integrá¬
ciójának részleteiről, mint már említettük, kevés átfogó információ áll a tör¬
ténettudomány rendelkezésére, ám az utóbbi másfél évszázad professzionális
történetírása, kiváltképp a nagy összegző művek nem hagyták figyelmen kí¬
vül az integráció folyamatát, sőt az alapkutatások hiánya ellenére is a szer¬
zők történeti-politikai világnézetüknek megfelelően többnyire igen markáns
véleményt fogalmaztak meg róla. A 19. században jellemzően negatív érték¬
ítéletek kísérték a magyar főnemesség bécsi jelenlétének és szélesedő udvari
kapcsolatrendszerének a bemutatását, aminek hátterében számos okot felté¬
telezhetünk. Egyfelől az időbeli közelség, valamint a barokk udvari kultúra
korabeli polgári ethosszal való összeférhetetlensége igen megnehezítette az
objektivitásra törekvő értelmezést. Másfelől a történésztársadalom jelentős
része az újkori nacionalizmus formálódásának az időszakában a Habsburg¬
főváros irányába nyitó politikai elitre igen bizalmatlanul tekintett, és ezen
kör tagjait könnyen a legsúlyosabb vádnak számító , nemzetáruló" jelzővel
illette.
Horváth Mihály (1809-1878) 1873-ban kiadott átfogó történeti művében
a következőképp értékelte a bécsi integráció folyamatát: , De a hálabizonyít¬
vánnyal Mária Terézia egyszersmind azon czélt is összekötötte, hogy a büsz¬
ke urakat, nemeseket váraikból, hol kis-királyokként uralkodtak, kicsalja,
a Bécsben lakásra szoktassa, az udvari fényt, mulatságokat velök megked¬
veltesse; miszerint aztán azoktól lelánczolva, állandólag az udvar körében
telepedjenek le, s annak folytonos hatása alatt világnézletök, az élet javaira
vonatkozó becsmértékök lassanként megváltozzék, nyelvök, viseletök, szo¬
kásaik erkölcseik tekintetében a német nemzetiséghez mindinkább simúl¬
va, észrevétlenül politikai elveiket is megváltoztassák, átalakuljanak." Az
1848-1849-es szabadságharc miatt emigrációba kényszerült (de 1866-ban
kegyelmet kapott és hazatért) egykori csanádi püspök helyzetéből fakadóan
sokkal inkább tudott a Habsburgokkal szemben fellépő egykori rendi tábor¬
ral, mint az udvarral kiegyezésre törekvő oldallal és annak politikai nézetei¬
vel azonosulni, éppen ezért bizalmatlanul tekintett a 18. századi bécsi udvar¬
ra és a Habsburgok különféle elitintegráló intézkedésére. Egy évvel korábban,
1872-ben pályája kezdetén Horváthéhoz igen hasonló véleményt fogalmazott
meg Ballagi Aladär (1853-1928) irodalomtörtenesz a becsi Magyar Nemesi
Testörseg irodalom- &s müvelödestörteneti jelentösegeröl készített mono¬
* Horvath, 1873. 294-295. A historiografiai hattérhez lasd: Romsics, 2011.