Közhelyszerű megállapítás, hogy a magyar főnemesség és a Habsburg ural¬
kodók kapcsolata a 18. században jelentős mértékben javult, miként az is,
hogy a század folyamán a magyar főúri családok bécsi jelenléte látványos
módon megerősödött. A két folyamat szoros átfedésben áll egymással, az
utóbbi részleteiről a történeti kutatás azonban igen kevés, csupán töredékes
információkkal rendelkezik. A császárvárosban és egyúttal a Habsburg Mo¬
narchia kormányzati központjában tartózkodó magyar főrendek vizsgálata
pedig nem csupán udvar-, esetleg kultúrtörténeti, hanem alapvető politika¬
történeti relevanciával is bír. Az udvari beágyazottság politikai jelentősége
jól tükröződik gróf Pálffy János (1663-1751) horvát bánnak gróf Csáky Imre
(1672-1732) biboroshoz 1719. február 8-An irt levelreszleteböl is: „Csak azt
bánom, most Bécsben nem vagyok, érthetnék énis távolrul valamit. En tülem
mindent titkolnak. A minemö Memoriálist nyuitottak is be Nomine Regni,
egy beőtűit sem láttam." A szatmári béke előkészítésében kulcsszerepet ját¬
szó tábornagy fontos eszköznek tartotta a személyes császárvárosi jelenlétet,
amely révén lehetőség nyílt a Magyar Királysággal kapcsolatos ügyek pozitív
befolyásolására.? A kötet elsődleges célkitűzése ezen bécsi közeg pontosabb
feltérképezése és a magyar főnemesség császárvárosi integrációjának a nyo¬
mon követése a szatmári béke aláírása és II. József társuralkodóvá válása kö¬
zötti időszakban.
A Magyar Királyság integrációja a Jabsburg Monarchiába, avagy a Habs¬
burgok összetett közép-európai államába (composite Monarchy, zusammen¬
gesetzte Habsburgermonarchie) - miként az újabb nemzetközi szakirodalom
nevezi — igen nehéz és konfliktusokkal terhelt folyamat volt." Az 1526-1711
közötti korszakban a magyar főnemesség és a Habsburg-dinasztia kapcso¬
lata rendkívül változatos képet mutatott. A mohácsi csata után két, majd
három részre szakadt országban a magyar főurak birtokaik elhelyezkedé¬
sétől függően, családi és személyes érvényesülési stratégiájuknak, politikai
világnézetüknek, valamint ambícióiknak megfelelően támogatták a király
vagy az erdélyi fejedelmek (1570 előtt a Szapolyaiak) hatalmi törekvéseit.