, Pünkösd ünnepe azért olyan kedves és örömteli napja minden keresztyénnek, mert bizony¬
ságot tesz arról, hogy Isten Lelke kiáradt és kitöltetett a bűnös világba." LŐRINCZE 1941, 138.
1940-ben szeptember 1. vasárnapra, szeptember 2. hétfőre esett.
, Évenként, szeptember utolsó vasárnapján, bibliavasárnapot tart az egyetemes református
keresztyén egyház és vele együtt minden protestáns felekezet. A mai napot mi is sbibliava¬
sarnap«-ként ünnepeljük és arra kérjük a mindenható Istent, hogy tegye ezt a napot áldottá
és megszenteltté életünkben. Amint már az elnevezés is kifejezi, ez a nap érdeklődésünk
középpontjába a bibliát állítja. [...] Biblia-vasárnapján tehát hálát kell adnunk azért is a kegye¬
lem Istenének, hogy nekünk magyaroknak is rendelt olyan embert, aki az írás szavát magyar
nyelvre átültette." LŐRINCZE 1941, 259., 266.
A prédikáció történelmi párhuzamot keres és von Roboám kora, valamint október 6. és a vele
összefüggő történelmi eseményekkel. A prédikáció végéhez közeledve még tovább megy: , De a
lemondást, megaláztatást hősiesen hordozták elődeink és viselték türelmesen a rézpaizsokat,
nem törödve a gyúnnyal és megvetéssel, míg az aranypaizsok ideje újból elérkezett. Meny¬
nyi alázattal, önfeláldozással és soha nem csüggedő reménységgel jártuk a Trianon okozta
rézpaizsok útját is, míg végre eljött az ideje, hogy az elrabolt aranypaizsokat visszahozzuk és
nemzetünk újjáéledését örömmel és dicsőséggel szolgáljuk." LŐRINCZE 1941, 272.
,Árvák napján az íge is az árvákra irányítja figyelmünket. Országszerte a református temp¬
lomokban, ma mindenütt az árvákról emlékeznek. Feléjük száll az ünneplők gondolata és egy
szívvel-lélekkel, közös akarattal érettük imádkoznak. Mai ünneplésünknek az a rendeltetése,
hogy tekintetünket az árvákra emelje és minket is — a szeretet és megértés lelkével — ügyük
felkarolása késztessen." LŐRINCZE 1941, 273.
s Ez a Lélek állította vissza a szószéket református templomaink középponti helyére, hogy onnét
hangozzék Isten ígéje alkalmas és alkalmatlan időben. Éppen ezért az íge nélkül református
voltunk és vallásosnak mondott életünk, csak megcsúfolása annak az örökségnek, melyet re¬
formátoraink szereztek és áldott eleink — annyi szenvedés és üldöztetés közepette — hűséggel
megőríztek és reánk hagytak." LŐRINCZE 1941, 299. A prédikáció inkább reformációi emlék¬
beszéd, kétségtelenül és egyértelműen a reformáció tényére és következményei koncetrál.
,Az ádvent nagy prófétája, Keresztelő János prédikál a pusztában. [...] Különösen ezekben
a napokban, az ádventi várakozás idején kell, hogy szüntelenül fülünkbe csengjen a próféta
szava [...]. Ádvent vasárnapja köszöntött ránk ismét. Lelkünk mélyén felgyúl a reménység az
eljövendő fény után és szívünk megtelik várakozással." LŐRINCZE 1941, 329-330.
Advent I. vasárnapja nem eshet december 8-ra.
, Ádvent idején, a várakozás reményteljes napjaiban minketis azért figyelmeztet az íge tanítása,
hogy a hűséges vigyázásban és a lelki készülődés komoly munkájában kitartásra és állhata¬
tosságra buzdítson. [...] Ádvent úgy válik belső, lelki élményévé az életünknek, ha meggyőző¬
déssé érleli azon reménységünket, hogy Isten ama megígért Szabadítót, az Ő egyszülött Fiát
hozzánk is elküldi és az Ő Lelke által rajtunk is megújítja örök szövetségét. Ha ilyen hittel