Seite 156 [156]
OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR vendégeskedéssel, ajándékokkal pozitívvá tenni az új kezdetet. A vezetők pénzt és élelmet osztogattak, idővel a szaturnáliák kicsapongó gyakorlata is e naphoz társult." Több ok vezetett odáig, hogy a nyugati keresztyének Krisztus születésének ünnepétől számítsák az új esztendőt. Nem csupán a rómaiak ünneplési szokása miatt kötötték össze a keresztyének az új évet, az Úr kedves esztendejének kezdetét Karácsony napjával, hanem az időszámítás ősi, fent ismertetett logikája miatt is. Január 1-én, Kiskarácsonykor, az ünnep utáni nyolcadik napon, a kicsapongásokra adott feleletként is Krisztus körülmetélésének napjára (Lk 2,21) emlékeztek. A világon mindenfelé elterjedt keresztyénség töretlenül a Krisztus születésének egykor visszakövetkeztetett és meghatározott időpontjától méri a világ történéseinek folyását. Ez a római gyökerű, de a keresztyénség által továbbhagyományozott időértelmezés lett a polgári naptár alapja. Valahányszor leírjuk, kimondjuk az évszámot, nem egy tetszőleges, ill. valamilyen , világnézetileg semleges, időszámításunk szerinti" esztendőt értünk alatta, hanem megvalljuk, hogy az Úr évében (Anno Domini) vagyunk, életünk idejét és az egész világot a világmindenség Urának és Királyának keze tartja. Nem a béke és a felvirágzás akkori nagy és egyúttal kegyetlen urainak, Augustus császárnak (Lk 2,1) vagy Heródes királynak (Mt 2,1), esetleg más, későbbi hatalmasságnak uralma és világrendje határozza meg életünk idejét és folyását, hanem Krisztus. Róla azt jövendölte Ézsaiás próféta, hogy , Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége..." (Ézs 9,5-6).25 A jelképek és a kellékek fokozatosan önálló életre keltek, mára átértelmeződtek, jelentésükből vesztettek. Talán sokszor csak a díszletet szemléljük, és tartalom híján az ünnep is üressé válik. Ezzel küzd a keresztyén egyház, amikor a karácsonyi forgatagban a Krisztus megváltásáról szóló evangéliumot hirdeti. Többszörösen nagy kérdés a templomi pszeudobetlehemek és karácsonyi gyermekműsorok (nem istentisztelet!) problémája, hiszen a gyülekezet egésze számára nem kezdődik el az ünnep a templomban, az egyház látható közösségében. A december 24-i esti és délutáni szertartás ősi feladata az ünnep meghirdetése és az ünnepre való meghívás lenne, ami sötétedés utáni, sőt éjjeli énekes szertartások keretében egyes helyeken magyar református körökben is sokáig fennmaradt a XVIII. század második felétől erőteljesen jelentkező egyházi-lelkészi tiltás ellenére is. 274 Vö. BOGÁR 1932, 37-39.; MACLEOD 1966, 103.; BIERITZ 2005, 52-53. 275 Pap 2011a, 3.
