Oldal 155 [155]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV 15,22.45-49), és mindez beleívódott a keresztyén hitbe, teológiai gondolkodásba, ünneplátásba, sőt ünnepszentelésbe is. Talán ma mindez már kissé halványabban valósul meg és kevésbé nyilvánvaló, mint a korábbi időkben. Karácsonytól, Krisztus Urunk megtestesülésétől számolták hosszú évszázadokon keresztül az új esztendő kezdetét. A körbeforgó év számos kultúrában a teremtés és teremtettség emlékezetét hordozta és valóságát fejezte ki. Nem a véletlen műve, hogy a Karácsonyt megelőző napon, a bármely napra eső , Karácsony szombatján" hitvallásszerűen az első, régi teremtés művére emlékeztek azáltal, hogy Ádám és Éva , névnapja", azaz a rájuk való jelzésértékű emlékezés került előtérbe, így készültek a megtestesülés, a Paradicsom kapuit megnyitó második Ádám születésének örömünnepére. Az , Úr kedves esztendeje" (Lk 4,19), az üdvösség éve az, amely a keresztyének számára összefoglalóan kifejezi mindazt, amit Isten tett értünk egyszülött Fiában, a testté lett Igében, Jézus Krisztusban. Az év körforgása, amelyben időszakok és évszakok ismétlődnek (vö. IMóz 8,22), számos kultúrában és vallásban kifejez valamit a teremtés és a létezés teljességéből. Nem üres ritualizmus az, ha mi évről évre húsvéti hittel megemlékezünk Krisztus születéséről, szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról, a Szentlélek kitöltetéséről és az Anyaszentegyház megalapításáról. Az egyházi évben hitvallást teszünk minderről, és Isten megelevenítő Lelke által jelenvalóvá, azaz valóságossá lesz Isten jótéteménye mindannyiunk iránt, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak, és amelyről soha nem feledkezhetünk el. Pál feddő szavában is figyelmezteti a tévelygő galatákat: n.. akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!" (Gal 3,1). Az idő mérése, az évek számolása a vallásokban és a velük összefüggő kultúrákban mindig valamilyen meghatározó eseményhez kötődött. Mérték az időt és számolták az éveket uralkodók trónra lépésétől, az olimpiai játékok periódusától, háborúktól, Róma alapításától. Az időszámítást és az év kezdetét több kultúrában a teremtés időpontjától mérték, így a mai zsidóságban is ez a gyakorlat terjedt el. A mohamedánok időszámításának kezdetét prófétájuk hidzsrája, azaz Mekkából való kijövetele (Kr.u. 622. július 16.) jelenti. Az évkezdethez mindig ünneplés társult. A rómaiak naptárában Julius Caesar Kr.e. 45-ben megalkotott és 46-ban bevezetett naptáregységesítése óta rögzült a január 1-i évkezdet. Úgy gondolták, hogy minden kezdetben benne van a jó és a rossz, a kezdet mintegy előjeleket hordoz egy-egy cselekmény sikerére vagy balsikerére nézve. A , Janusarcú" januári évkezdet előre megmutatja - hitviläguk szerint — a következő év kedvező vagy kedvezőtlen kifutását. Éppen ezért igyekeztek vidámsággal,
