Seite 151 [151]
AZ EGYHÁZI ÉV
a keresztyén főünnepeken olyan prédikációkat tart, amelyek hivatkozást, ill. uta¬
lást tartalmaznak az ünnepi időre. Sőt Zwingli olykor még a lectio continuát is
megszakítja ünnepnapon?" és ünnepi textust választ prédikációja alapigéjéül.?
A svájci reformáció vonatkozó dokumentumainak tanulmányozásakor az is
feltűnhet, hogy az úrvacsorás istentiszteletek felsorolásakor rendszerint beszé¬
des a sorrend: Húsvét, Pünkösd, ősz, Karácsony." K.-H. BIERITZ meglátása
szerint kézenfekvő, hogy az egyházi esztendő úrvacsorával jelzett és svájci terü¬
leteken elterjedt négyosztatúsága az évnegyedes idők?" továbbéléseként fogható
fel. A szakirodalom alapján megállapíthatjuk — visszatérve a zürichi reformá¬
cióhoz -, hogy Zürichben is fokozatosan ment végbe az ünnepnapok eltörlése,
ill. redukciója. Zwingli álláspontja szerint a vasárnapi munkaszüneti nap, nyu¬
godalom és még egynéhány ünnep elegendő lenne, tehát a legtöbb , ünnepna¬
pon" az istentiszteleti részvétel és az úrvacsora után mindenki visszatérhetne
a munkájához, azaz ezek nem teljes ünnepnapok, hanem kvázi félünnepek len¬
nének. Az egyébként is vasárnapra eső főünnepek mellett teljes munkaszüneti
napként tartotta volna meg Karácsonyt, István napját, Mária meglátogatásának
251 ,Bei besonderen Anlassen und an kirchlichen Festtagen wurde die fortlaufende Auslegung
unterbrochen.” PFISTER 1974, 28.
255 V6, PFISTER 1974, 26-28.
256 V6. GABLER 2008, 44-45.; BoGAR 1932, 88.; BIERITZ 2005, 251.
257 (I. Nagy Szent) Leó (Róma püspöke 440-461 között; VaNY6 2004, 335-338.) biztatta a híveket,
hogy a valószínűleg (I.) Damasus (Róma püspöke 366-385 között; VANYO 2004, 123.) alatt
bevezetett, feltehetően pogány gyökerekre visszavezethető négy rövid éves böjtöt (Nagyböjt¬
ben, Pünkösd után, szeptemberben és az adventi időben) tartsák meg. Ezekből alakultak ki az
évnegyedes böjtök, a kántorböjtök. Vö. CHADWICK 2003, 227.; BARsi 1999, 114-116.; KLAUSER
1965, 90.; BIERITZ 2005, 50., valamint RIPPEL 1754, 124-125., 130-132. Az ószövetségi párhu¬
zamokkal való megfeleltetés feltehetően szintén később történt, amikor a keresztyén liturgia
ún. historizálása végbement. KLAUSER 1965, 90.
Kántorböjtök (évnegyedes böjtök, jejunium guattuor temporum): téli kántorböjt (Advent
harmadik vasárnapja után szerdán, pénteken és szombaton); tavaszi kántorböjt (Nagyböjt
S
első vasárnapja utáni szerdán, pénteken és szombaton); nyári kántorböjt (Pünkösd utáni szer¬
da, péntek és szombat); szeptemberben, Szent Kereszt felmagasztaltatása (Exaltatio crucis,
szeptember 14.) utáni hét szerda, péntek és szombat; II. Orbán pápa óta; Nagy Gergely: trium
temporum jejunium. LONOVICS 1857, 18-21. Vö. MIHÁLYFI 1933, 84-86.; ZIMMERMANN 1847,
117-118.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 111-112.
A magyar törvények között már István király első törvénykönyvében megtaláljuk az év¬
negyedes böjtök megtartásának előírását, ill. parancsát, amit Kálmán törvénykönyve újból
megerdésitett. ZAVODSZKY 1904, 24-25., 91., 145., 192.
A kántorböjtöket, azaz az évnegyedes böjtöket a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgiareform
végleg eltörölte. MPK 1969, 1.; DoBszAY 2003, 139.; LEEUWEN 2009, 193-194.; OSKAMP—
SCHUMAN 2001, 111-112. Azonban e napok lecsupaszított szemléletét és kiüresedett gya¬
korlatát tükrözi az, hogy az év sarokpontjain lévő, tehát az évet tagoló, ószövetségi gyökerű
hálaadó, kiengesztelődésre és megszentelésre szolgáló napokat egyszerű böjti napokként vagy
kötelező böjti napokként fogták fel. Vö. DoBszAy 2003, 139-140.
258 BIERITZ 2005, 251. Vö. Bop 1786, 32-33.