Oldal 138 [138]
OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR 3,20), amiből következik, hogy március 28-án kellett születnie." Alexandriai Kelemen (+215 körül)? szerint ,egyesek az Úr születésének nemcsak évét jelölik meg, hanem napját is. Szerintük Augustus uralkodásának 28. évében május 20-án történt.""5 Krisztus születésének áthagyományozott , dátumai" (hónap és nap) az ókori források és a szakirodalom alapján a következők: január 6. vagy 10.; március 28.,?? április 2., április 18. vagy 19., április 20.,"" május 11.;" május 15.,“? május 20.," május 21.;" május 29.; november 18.5" a IV. századtól egyre jobban terjedt a december 25-i dátum." További érdekesség még, hogy a koptoknál, a jakobitáknál, az örményeknél ténylegesen fellelhetőek olyan májusi ünneplisták, amelyek nagyon hasonlítanak a Karácsony napját övező december végi vértanú- és emléknap kánonjához (mäjus 11. es 19. között).!*” Mint látható, a legtöbb dátum tavaszra vagy nyár elejére esik. Ez egyrészről a világ teremtésének , datálásával" van összefüggésben, valamint mélyebb vallástörténeti reflexiókat is érezhetünk a háttérben. A hagyományt az is erőteljesen befolyásolhatta, hogy Jézus halála is tavasszal történt, és a korabeli gondolkodás szerint a próféták, , kiválasztottak" élete csakis teljes évekből állhatott össze." A keresztyén apostolokra, mártírokra, hitvallókra való emlékezés korai keresztyén gyakorlata is mutatja, hogy haláluk napjára mint mennyei születésnapjukra (natale) emlékeztek.!5° 16 V6, CULLMANN 1992, 9-10. 187 V6. VANYO 2004, 305-313. 138 Stromates (vagy Sztrömateisz) I, 21. PG 8,885. Idézi: BARSI 1999, 89. V6. VANY6 2004, 306-307. 139 Jézus születésének és halálának napjaként. LTHK X., 1017.; BIERITZ 2005, 190. 40 SZÉKELY 1922, 156. MI A koptoknäl, läsd: Barsı 1999, 89. 12 MKL VL. 179. 143 DUCHESNE 1910, 258., 262.; CULLMANN 1992, 10.; BIERITZ 2005, 190. 144 Barsı 1999, 89. 145 DUCHESNE 1910, 258. 146 A szerzők és művek részletes felsorolását lásd: SZÉKELY 1922, 156-157. 147 V6. BARSI 1999, 89. 148 CULLMANN 1992, 10. 49 A Karácsonyt és az Epifániát a hellenista kultúrkörből kölcsönzött natale-motivum is formälta. A natale a IV. században a születés évenként visszatérő emléknapjának általános kifejezése, de a császári és udvari nyelvben jelentésbővülésen ment keresztül, és a megdicsőülés napjának (intronizáció és apoteózis) kifejezésévé lett. Egyúttal a keleti epifánia-motívum párjaként is értelmezhetjük. Vö. BIERITZ 2004, 71-72. 150 V6. KLAUSER 1965, 88.; CULLMANN 1992, 11.; OHCW, 66.; BERGER 2008, 434-435.; LEEUWEN 2009, 127. æ 137
