Page 135 [135]
AZ EGYHÁZI ÉV
Ma született meg a mi Megváltónk, örvendjünk tehát, szeretteim! [...] Mert az igaz¬
ságban fog téged megítélni az, aki téged irgalmában váltott meg, aki az Atyával és
a Szent Lélekkel uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.
A mi Urunk és Megváltónk eljövetelekor és test szerinti megjelenésekor az angyalok
égi kórusokat vezetve jelentették a pásztoroknak, mondván: Nagy örömet hirdetek
nektek, ami az egész népnek szól. [...] Valóban, mint amikor a király érkezik, tisztitsäk
meg az utcákat is, minden várost különféle virágokkal és díszekkel koszorúzzanak
fel, hogy semmi se legyen, ami méltatlan arra, hogy a Király szeme elé kerüljön. Így
most is, Krisztusnak, a béke királyának megjelenésekor, ki kell vetni a közösségből
mindent, ami ártalmas. Az igazság felragyogásával tűnjék el a hazugság, semmisüljön
meg a széthúzás, ragyogjon fel az egyetértés."
Közben, testvérek, méltó, hogy az Úr születése napján az úri feltámadás napját is ün¬
nepélyesen meghallgassátok. Mert ahogyan az egyszülött Isten értünk méltóztatott
megszületni, ugyanúgy méltóztatott érettünk testileg megis halni, méltóztatott még
fel is támadni. Ez ugyanis látogatása napja, amaz a megváltás napja."
Jézus Krisztus téli napfordulóhoz kapcsolódó születésünnepének (Festum
Nativitatis Domini Nostri Jesu Christi, Dies Natalis Domini"") tekintélyes tör¬
ténettel rendelkezik. Bop Péter megemliti, hogy Karacsony — amely elnevezést
szerinte a latin incarnatio szöböl rontottak’” - és Krisztus születése idöpontjä¬
ról ,már régen veízekednek a" Krónólógufok". Felsorolja Krisztus születésének
hagyományait: január 6. (pl. a napkeleti egyházak hagyománya szerint), május
20. (szerecsenek és egyiptomiak), december 25. (napnyugati egyházak), amit
arra vezetnek vissza, hogy Titus Rómából hozott valamilyen írásokat, amelyek¬
ben látták ezt az időpontot."! HÖRK József szerint a Karácsonyt a IV. századtól
ünneplik. Ebben az időszakban a rómaiak az idő és a szántóföldek istenének,
Saturnusnak ünnepét ülték egy héten keresztül nagy vigadalmak közepette.
116 Nagy Leó pápa (440-461) beszéde az Ur sziiletése napjan (Sermo I [XXI]) EB I., 112., 116.
A prédikáció idézett első és utolsó mondata a liturgikus beágyazottság jeleit mutatja: a nyitó
és hangsúlyos Hodie natus est és lezaré a doxoldgia. V6. CHADWICK 2003, 116.
Aranyszavü Peter (Petrus Chrysologus kb. 380-450; Ravenna püspöke, majd kb. 431-töl met¬
ropolitája) beszéde Krisztus születeseröl. EB I., 117-118.
Fulgentius (V-VI. század) beszéde Krisztus kettős születéséről, az egyik örökkévaló az Atyától,
a másik időbeli Szűztől (Sermo 2). EB I., 128.
Barsı 1999, 89.
Bop 1786, 145.
Bop 1786, 147-148.
117
118
11.
©
121
S
DS
134