Seite 111 [111]
AZ EGYHÁZI ÉV
napján (szerdán) és pénteken." Magyar református őseink körében a heten¬
kénti pénteki böjt hosszú ideig tartotta magát."
Hétköznapjainkat is húsvéti hittel és reménységgel éljük meg. Nem csupán
az első keresztyének , naponkénti" közössége (vö. ApCsel 2) mutatja ezt, vala¬
mint az, hogy a hétköznapok a hét első napjához igazodnak, hanem pl. a nap¬
szaki imádságok rendje, amit ugyan már régen elhagytak atyáink, de a nap
fordulópontjain, reggel (a nap kezdetén) és este (a nap végeztével) a közössé¬
gi és magánimádságok felelevenítése testvéregyházainkban az ősi eredőhöz
való visszacsatolást jelenti. A napközi-napszaki imádságok gazdag anyaga és
szimbolikája, valamint Krisztus szenvedésével való összekapcsolódása is mély
hitvallást és tanúságtételt hordoz magában."" , A Krisztusba (Krisztus halá¬
lába és feltámadásába) keresztelkedett ember minden napja húsvét, húsvéti
tartalommal bíró ünnep."
Nem térhetünk ki mindezek után vasárnapjaink problémái elől. A lassan sok
évtizedes múltra visszatekintő , vasárnap válsága" jelenség időközben hitéleti
válsággá nőtte ki magát a legújabb korban. Megfigyelhetjük, hogy a keresztyén¬
ség két évezredes múltjában mennyit küzdöttek az Úrnapjáért, hiszen a nagy
nemzedékek és korai évszázadok után gyakorlatilag rögvest elkezdődött a ,,va¬
sárnap válsága", amikor az , Úrnapja nélkül nem létezhetünk" belső igénye és
hitvallása elerőtlenedett, alábbhagyott."
Meglátásom szerint a vasárnap mint Úrnapja , ereje" és jelentősége abban
áll, hogy a naptár szerint hétről hétre visszatérő ünnep mindig a feltámadásra
emlékeztet, de úgy, hogy hitünk új-, sőt ószövetségi üdvtörténeti hitvallását és
összefüggéseit is képes hordozni és kifejezésre juttatni. A , keresztyén" vasárnap
ezért több, mint bármilyen más pihenőnap vagy világnézetileg semleges mun¬
kaszüneti nap. A , vasárnap válsága" nem csupán a szabadidőként értelmezett
154 ÓÍ V., 208. Vö. CHADWICK 2003, 242.
155 Ennek kritikáját is megfogalmazta Kabai Bodor Gellért: CZEGLÉDY 1964, 59-60.
Az 1707-es evangélikus Rózsahegyi Zsinat dicséri és mindenütt bevezetni javasolja Nagy¬
böjtben a szerdai és pénteki prédikációkat , Jézus Krisztus kínszenvedéseiről; ez a szokás min¬
denütt behozandó, azon kijelentéssel azonban, hogy azon beszédek ne tartsanak tovább egy
óránál és a munkás nép ez által az áhítatosságtól el ne idegenítessék." ZSILINSZKY 1889, 68.
John WESLEY és a korai metodista gyakorlat számára is természetes és előírásszerű volt a heti
kétszeri böjtölés szerdán és pénteken a korai egyház gyakorlatához híven. WESLEY 1831, 440.
Személyes emlékként és tapasztalatként jegyzem meg, hogy mind apai, mind anyai ágon
a heti két , böjti" nap úgy élt tovább, hogy kedden és pénteken nem főztek húst, hanem csak
tésztát. Ehhez a szokáshoz különösen apai nagyanyám tartotta magát.
156 Vö. HAFENSCHER 2010, 306.
157 HAFENSCHER 1999, 131.
158 Vö. RATZINGER 2007, 87.
110