Seite 108 [108]
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI
donképpen csak a , Karácsony este" vagy , Szenteste" (december 24.) esetében
realizálódik töredékesen, ugyanis a december 24-e délutánján tartott népün¬
nepély-jelleggel bíró egyházi cselekményt már Karácsony részeként tartjuk,
ill. tartják számon. Karácsony ünneplése általában a legvallástalanabb családi
otthonokban és közösségekben is december 24-én sötétedés után, este kezdő¬
dik, ami összefonódik keresztyén (paraliturgikus) szimbólumokkal. Egyházunk
ezen a ponton is a valódi ünneplést a magánszférába utalja át/vissza. A litur¬
gikus időszemlélet számos ponton segítségünkre siethetne, pl. Nagyszombat
igen nehezen követhető mai református gyakorlatát is némileg korrigálhatná.
A reggeli, esti, valamint napközépi (déli) háromszori imádság (vö. Dán
6,11.14; Zsolt 55,18; napi hétszeri Isten-dicséret: Zsolt 119,164; Isten-dicséret
éjfélkor: Zsolt 119,62) a nap (liturgikus) megszentelésének és tagolásának fon¬
tos tényezőivé lettek." A zsinagógai imádságok — különösképpen a Kr.u. 70
utáni időben — a templomi áldozatok , helyettesítőiként""" foghatók fel. A ke¬
resztyénségben is meglévő napi többszöri imádságot több korai forrás mutatja
és igazolja." A keresztyénség is úgy éli át, úgy éli meg az időt, hogy az Isten
teremtménye és Általa megszentelt lehetőség, keret a létezésre.
A hétköznapok összefonódtak, összefonódnak a húsvéti karakterű vasár¬
nappal, hiszen egyszerre emlékeztetnek a teremtés művére (pl. különösen
a hetedszaki himnuszok) és Krisztus halálának időpontjaira (vö. , kisebb ima¬
órák"). Hippolütosz (kb. 170-235)"§ Az apostoli hagyomány (Traditio Apostolica;
vagy Az apostoli hagyományról, a karizmákról)? című művében előírta, hogy
a keresztyén embernek napjában hétszer (felkeléskor, este lámpagyújtáskor,
lefekvéskor, éjfélkor, és ha otthon volt, a nap harmadik, hatodik és kilencedik
órájában) kell imádkoznia, ugyanis ez utóbbi időpontok Krisztus szenvedéséhez
és halálához kapcsolódnak, arra emlékeztetnek." Forrásaink szerint a nap
értelemben vesszük vagy kell vennünk.
, Úgy, ahogy a próféta mondja: x)Napjában hétszer mondok dicséretet neked« [...]. Ezt a meg¬
szentelt hetes számot akkor töltjük be, ha a reggeli dicséret, a prima, a tercia, a szexta, a nóna,
a vesperás és a kompletórium idején köteles szolgálatunkat elvégezzük. Mert ezekről a nap¬
pali imaórákról mondja a próféta: ) Napjában hétszer mondok dicséretet nekedc. Az éjszakai
vigiliäröl ugyanez a pröfeta mondja: »Az éj kézepén is fölkelek tégeddd magasztalni« [...].
Tehát ezekben az időkben adjunk dicséretet Teremtőnknek sigazságos ítélete miattx [...],
13.
a
azaz: a reggeli dicseretben, a primäban, a terciäban, a szextäban, a nönäban, a vesperäsban és
a kompletóriumban, és éjjel is keljünk föl magasztalására." Szent Benedek regulája 16. fejezet:
RSB 1981, 100-101. A latin szöveget lásd: RSB 1981, 36.
136 OHCW, 22.
187 V6, részletesebben: OHCW, 60-62.; DoLHAI 2001, 141-142.
V6. VANYO 2004, 215-222.
VANYO 2004, 219-220. V6. DoLHaAl 2001, 142-143.
40 V6. SOROS 1904, 90-94.; CHADWICK 2003, 254.
SI
13:
æ
13:
©
107