Page 106 [106]
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI
liturgiai és egyházjogi értelemben az ünnepek egybeesésének (occurrentia
festorum) és az ünnepnapok összetalálkozásának (concurrentia festorum) eseteit.
A második esetben az egyik ünnep vége és a másik kezdete a kérdés, azaz az,
hogy hogyan , találkoznak" avagy , érintkeznek" az ünnepnapok. A keresztyén
liturgikus hagyomány tehát megalkotta az ünnepek összetalálkozásakor alkal¬
mazandó elveket, amit a liturgikus jog pl. a római katolikus egyházban adap¬
tált. Az alapelv az, hogy egy napon csak egy ünnepet lehet megülni. Mindig
a nagyobb rangú, prioritást élvező ünnep , győz"."" Heortológiai és liturgi(k)ai
szempontból létező kategória még az ünnep áthelyezése (translatio) valamilyen
okból egy másik napra.
Protestáns szempontból és klasszikus liturgiai értelemben a fent említett
jelenségekre csak viszonylag kevés alkalommal kerül(het) sor. Ünnepek áthelye¬
zése, azaz a történetileg hagyományozott naptól különböző időpontban történő
ünneplése ritkán jelentkezik, leginkább Reformáció napja esetében jellemző.
Vízkeresztet nem ünneplik a gyülekezetek, Mennybemenetel ünnepét pedig
a napján ünneplik vagy nem tartanak istentiszteletet. Az ünnepek összetalál¬
kozásának vagy egybeesésének kérdése sem túlzottan bonyolult, ugyanis pl.
a vasárnapra eső december 24-e esetében egyértelmű, hogy — amennyiben az
adott év felosztása alapján úgy alakul — az Advent IV. vasárnapja, azonban a
liturgikus időszemlélet miatt naplemente után már Karácsonyt, ill. annak (elő)
estéjét tartjuk. Ezt a szemléletet Nagyszombat és Húsvét találkozása esetén is
jó lenne érvényesíteni. A farsang kategóriája alatt összemosott VÍzkereszt utáni
és Böjtelői időszak találkozása"? is Húsvét prioritása alapján alakul: a Böjtelő
és Nagyböjt időszaka sérthetetlenül megmarad, míg a VÍZkereszt utáni időszak
hossza ennek megfelelően alakul.
Szükséges röviden szólnunk az istentiszteleti gyakorlat szempontjából szin¬
ten jelentöseggel birö hetköznapokröl is. A liturgikus nyelvhasznälatban a het¬
köznapokat hagyományosan feriáknak (feriae) nevezzük. Eredeti értelemben
a feria szó a régi rómaiaknál hivatali és munkaszünetet jelentett, állítólagosan
maius, Duplex, Semiduplex, Simplex. Tárgyukat, ill. tartalmukat tekintve megkülönböztettek
elsőrendű (festa primaria) és másodrendű ünnepeket (festa secundaria). A vasárnapok liturgikus
felosztására alkalmazták a nagyobb vagy kiváltságos (dominicae maiores vagy privilegiatae) és
kisebb vasárnapok (dominicae minores) besorolást is. Vö. RIPPEL 1754, 404-405.; MIHÁLYFI
1933, 78-97.; UNGHVARY 1934, 75-79.; BIERITZ 2005, 183-184.
A liturgikus napokat a következő kategóriákba sorolhatjuk: vasárnap (dominica); főünnep
(sollemnitas); ünnep (festum); kötelező emléknap (memoria obligatoria); tetszés szerinti em¬
léknap (memoria ad libitum); nyolcad alatti nap (dies infra octavam); kéznap (feria); vigilia.
VÁRNAGY 1999, 377., 458-460.
27 MıHÄLYFI 1933, 109-114.; UNGHVÄRY 1934, 21-24., 75-79.; BOGÄR 1932, 74.
128 Vö. GAÁL 1994, 34-35.
105