Page 93 [93]
AZ EGYHÁZI ÉV
Úrnap létezéséről, jelentőségéről és hangsúlyosságáról, hiszen a gyülekezet is¬
tentiszteletének időpontjában maga a feltámadott Úr (Küriosz) jelenik meg (Jel
1,9kk.) Jánosnak a száműzetésben, Patmosz szigetén. Az úrnapi látomás nem
másba, mint a mennyei istentiszteletbe engedi betekinteni az apostolt és a pró¬
fétai könyvet azóta is olvasó keresztyén gyülekezetet, embert, ami egyértelművé
teszi az úrnapi-vasárnapi keresztyén istentisztelet eszkatológikus jellegét és
irányultságát." Krisztus miatt császári, királyi, úri, dicsőséges és fényes nap,
azaz küriaké hémera" (dies Domini vagy dies dominica)" ez a keresztyén egyház
és gyülekezet számára, amit értelmezhetünk olyan napként, ami az Úré, azaz az
Úrhoz tartozik, "6 amelyen az ősi prófétai tradíció szerint is az Úr eljövetelének,
visszajövetelének váradalma is megfogalmazódik és nyilvánvalóvá lesz."
Ne vonakodjunk eme ősi, teológiailag tartalommal töltött név felelevenítésé¬
től és tudatos használatától, hogy a keresztyén többletet a köznyelvi és semleges
vasárnaphoz képest így is tudatosítsuk. Az Úrnapja elnevezés tiszta értelmű
alkalmazásától akkor se tekintsünk el, ha gyülekezeti tagjaink számára — ma¬
gyar nyelvi kontextusban - ez a név azonos a XIII. századi eredetű (1264), a li¬
turgia- és ünneptörténetben több (hivatalos) névvel illetett és a Szentháromság
ünnepe utáni csütörtökön, ill. a jelenlegi magyarországi gyakorlat szerint az
azt követő vasárnapra áthelyezve, nagy körmenettel és négy szabadtéri oltár
felállításával megtartott római katolikus eucharisztia-ünneppel. Az ünnep ere¬
dete megmagyarázható az eucharisztia jelentőségének és a transsubstantiatio
tanának liturgikus-ünnepi formába öntésével, valamint a XIII. század liturgiai
következményeket szülő dogmatörténetével."§
#3 Az egyházi-liturgikus esztendő alapját képező vasárnap említett alapattitűdje a történelem
során megannyiszor feledésbe merült, ill. ma is javarészt elsikkad. Az Úrnap megélése és
megünneplése kulcskérdés az egyház megújulása szempontjából, ahogyan ezt a történeti ta¬
pasztalatok is mutatják.
LEEUWEN 2009, 36. szerint a kifejezés , az Úr feltámadásának a napja" rövidítéséből jött létre.
A szerző további magyarázattal, forrásokkal nem szolgál megállapítása alátámasztásaként.
Az Úrnap a keresztyén terminológiában hitvallási jelleggel bír, hiszen az egyedüli Úrnak val¬
lott, feltámadott Krisztust ünnepelték. Az Úr és a Krisztus is méltóságjelző, amelyek használata
nem csupán teológiai, hanem vallástörténeti és politikai-közjogi jelentőséggel és következmé¬
nyekkel is együtt járt.
A dominica dies a korabeli források szerint azt a napot jelentette, amelyen a császárkultusz
évenkénti áldozatát kellett ünnepelni. Kis-Ázsiában pedig minden hónap első napját nevezték
fenséges, isteni, császári, helyenként úri napnak, amelyet szintén a császárkultusznak szentel¬
tek. Az elnevezés használata egyszerre apologetikus és kontroverz. A keresztyének teológiai¬
kozmológiai értelemben nyilvánvalóan nem tarthatják a császárt akként uruknak, mint Krisz¬
tust, ezáltal megfogalmazódik az is, hogy nekik más(ik) Kürioszuk van. Vö. TAKÁcs 2000, 39.
16 Vö. CsIKY 1895, 3-6.
17 Vö. TAKÁCS 2000, 39.
18 Vö. MKL XIV., 568-573.
44
45
92