Seite 92 [92]
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI
a nyugalom, pihenés, kikapcsolódás, szabad hétvége csupán a Sabbat járulékos
hozadéka és jelensége, de nem elsődleges célja és theologicuma, ill. liturgicuma.
A hetedik nap új szombatként való megünneplése elválaszthatatlan a Krisz¬
tus feltámadására való liturgikus-közösségi emlékezés szándékától és óhajától.
Krisztus feltámadása a keresztyének számára a , jelen kezdete", amely nem ér
véget. Az új szombat is a teremtés és az (új) szövetség fentebb említett ket¬
tősségét hordozza magán."
Húsvét ünnepe a vasárnapok vasárnapja, a hetenként visszatérő Úrnapja
a szombat mintájára szüntelenül emlékeztet a teremtő és megváltó Isten tette¬
ire. A feltámadás reggelének emlékezete, a keresztyén reménység ekként árad¬
hatott ki a keresztyen hetköznapokra &s elethelyzetekre.”” Az Úrnapja elnevezés
hordozza azt, hogy ezt a napot az Úr feltámadásának emlékére tartották és
tartják a keresztyének. Bop Péter idézi Ince (pápa) levelének részletét latinul
és magyarul, ekként:
Diem Dominicum ob venerabilem refurrectionem Domini noftri JESU Chrifti non folum
in Pafcha celebramus, verum etiam per fingulos circulos hebdomadarum.
see
Az Ur napjät a’ Kriftus Jefusnak betsülendö Fel-tämadäsäert nem tsak Husvetban,
hanem minden Hetnek elö forduläsäban meg-fzenteljük.’®
A dies dominicát nagy tisztelettel ülték meg a keresztyének, ahogyan erről I.
század végi és II. századi források tudósítanak.? A hét első napjának ünneplése
wen
a keresztyének körében az apostoli időtől fogva töretlen volt. A napistennek
szentelt (deo Soli), a Napról nevezett napot (dies Solis) , Kriítusnak mint Igasság"
Napjának halálból-való ditsöséges fel-támadásának emlékezetére" tartották."
A vasárnap elnevezései sokrétű bibliai és teológiai hagyományokból táplál¬
koztak és táplálkoznak, és az elnevezés-hagyomány korántsem minősíthető any¬
nyira egységesnek, mint ahogyan azt manapság feltételezik. A Jel 1,10" — mint
korai forrás — minden bizonnyal az I. század végén? tanúskodik e dicsőséges
35 RATZINGER 2002, 86.; RATZINGER 2007, 92. Vö. KÁDÁR 2013, 49-50. , A hét utolsó napjáról az
elsőre, a szombatról a vasárnapra történt átváltásnak igen nagy a jelentősége. A vasárnappal
nem végződik, hanem elkezdődik egy új időszakasz." BOHREN 1998, 43.
36 Vö. RATZINGER 2002, 86.
37 Vö. VÁRNAGY 1999, 374.
38 Bop 1786, 19.
39° MIHALYFI 1933, 73.; LTHK IX., 727-730.; TaKAcs 2000, 39.; LEEUWEN 2009, 40.
40 Bop 1786, 17.
1 BIERITZ 2004, 74.; LTHK IX., 726-727.; KADAR 2013, 50.
A két számottevő, de Biblián kívüli forrás, a Didakhé és Ignatiosz magnésziaiaknak írt levele
azonos szóhasználatát lentebb idézem. Vö. TAKÁcs 2000, 39.
91