Oldal 92 [92]
OCR
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI a nyugalom, pihenés, kikapcsolódás, szabad hétvége csupán a Sabbat járulékos hozadéka és jelensége, de nem elsődleges célja és theologicuma, ill. liturgicuma. A hetedik nap új szombatként való megünneplése elválaszthatatlan a Krisztus feltámadására való liturgikus-közösségi emlékezés szándékától és óhajától. Krisztus feltámadása a keresztyének számára a , jelen kezdete", amely nem ér véget. Az új szombat is a teremtés és az (új) szövetség fentebb említett kettősségét hordozza magán." Húsvét ünnepe a vasárnapok vasárnapja, a hetenként visszatérő Úrnapja a szombat mintájára szüntelenül emlékeztet a teremtő és megváltó Isten tetteire. A feltámadás reggelének emlékezete, a keresztyén reménység ekként áradhatott ki a keresztyen hetköznapokra &s elethelyzetekre.”” Az Úrnapja elnevezés hordozza azt, hogy ezt a napot az Úr feltámadásának emlékére tartották és tartják a keresztyének. Bop Péter idézi Ince (pápa) levelének részletét latinul és magyarul, ekként: Diem Dominicum ob venerabilem refurrectionem Domini noftri JESU Chrifti non folum in Pafcha celebramus, verum etiam per fingulos circulos hebdomadarum. see Az Ur napjät a’ Kriftus Jefusnak betsülendö Fel-tämadäsäert nem tsak Husvetban, hanem minden Hetnek elö forduläsäban meg-fzenteljük.’® A dies dominicát nagy tisztelettel ülték meg a keresztyének, ahogyan erről I. század végi és II. századi források tudósítanak.? A hét első napjának ünneplése wen a keresztyének körében az apostoli időtől fogva töretlen volt. A napistennek szentelt (deo Soli), a Napról nevezett napot (dies Solis) , Kriítusnak mint Igasság" Napjának halálból-való ditsöséges fel-támadásának emlékezetére" tartották." A vasárnap elnevezései sokrétű bibliai és teológiai hagyományokból táplálkoztak és táplálkoznak, és az elnevezés-hagyomány korántsem minősíthető anynyira egységesnek, mint ahogyan azt manapság feltételezik. A Jel 1,10" — mint korai forrás — minden bizonnyal az I. század végén? tanúskodik e dicsőséges 35 RATZINGER 2002, 86.; RATZINGER 2007, 92. Vö. KÁDÁR 2013, 49-50. , A hét utolsó napjáról az elsőre, a szombatról a vasárnapra történt átváltásnak igen nagy a jelentősége. A vasárnappal nem végződik, hanem elkezdődik egy új időszakasz." BOHREN 1998, 43. 36 Vö. RATZINGER 2002, 86. 37 Vö. VÁRNAGY 1999, 374. 38 Bop 1786, 19. 39° MIHALYFI 1933, 73.; LTHK IX., 727-730.; TaKAcs 2000, 39.; LEEUWEN 2009, 40. 40 Bop 1786, 17. 1 BIERITZ 2004, 74.; LTHK IX., 726-727.; KADAR 2013, 50. A két számottevő, de Biblián kívüli forrás, a Didakhé és Ignatiosz magnésziaiaknak írt levele azonos szóhasználatát lentebb idézem. Vö. TAKÁcs 2000, 39. 91
