OCR
AZ EGYHÁZI ÉV hordozza a liturgikus év, ami a megtestesülés karácsonyi és a megváltás húsvéti ünnepkörére osztható fel. Az ünnepkörök — VÁRNAGY megfogalmazásában — a karácsonyi, adventi, húsvéti és nagyböjti időszakokból állnak. A két ünnepkör va liturgikus év két tartó oszlopa [sic!]”, az e kett6n ,,kiviil álló 33-34 vasárnap az évközi idő". VÁRNAGY munkája megkísérli a II. Vatikáni Zsinat utáni római katolikus, ill. latin rítusú naptárreform terminológiájának ötvözését a klaszszikus értelemben vett, történeti egyházi év felosztásával. Ez azonban csak részleges eredményhez vezethet, ugyanis az évközi idő mint a liturgikus éven belül elkülönülő , egység" ezt az olvasatot valójában kevésbé teszi lehetővé. HAFENSCHER Károly szerint a mai magyar protestáns gyakorlat az egyházi esztendőt négy szakaszra osztja: , 1) karácsonyi ünnepkör, 2) húsvéti ünnepkor, 3) piinkésd és 4) »iinneptelen félév«.” Ezt a hitoktatásban is elterjedt felosztást testvéregyházunk Liturgiai Bizottságának elnöke is több szempontból problematikusnak tartja. Az , ünneptelen félév" szerinte is helytelen és nem tükrözi azt a gazdagságot, amit az egyházi év második fele hordoz."? Annyit mindenesetre szem előtt kell mindenkor tartanunk, hogy az egyházi évet és ünnepeit nem lehet csupán a lecsupaszított ünnepnapokkal azonosítanunk, amit végső soron , ünnepkörként" definiál a református gondolkodás. Szintén HAFENSCHER Károly írja, hogy a református gyakorlatban az egyházi esztendő részletesebb felosztása megszűnik, a speciális egyházi időszakok a nagyobb ünnepek köré csoportosulnak, , liturgikus évről mégsem beszélhetünk". ZALATNAY István a reformáció korának — helyes történelmi összefüggésbe ágyazott és akként értelmezett — törekvéseire visszautalva megállapítja, hogy az egyházi év eltörlésének az Úrnapja félreérthetetlen rehabilitálásával egybekapcsolt radikális szándékát , hamarosan revideálták, és visszaépült az egyházi év sok évszázaddal korábbi lényege: az üdvtörténeti és teológiai megalapozású esztendö.”!?! Időben kissé visszaugorva és a jelen fejezet lezárásaként érdemes figyelnünk REvEsz Imre figyelemreméltó megnyilatkozására is, amit egyrészről saját kora összefüggéseiben is értelmezhetünk, de saját problémáinkra a kutatás jelen állása szerinti korrektúrákkal is alkalmazhatunk. A böjti napokkal kapcsolatos megállapításait pontosan ezen időszak Húsvéttal való eredeti összekapcsolódása miatt szükséges felülvizsgálnunk. 18 VÁRNAGY 1999, 379. 129 HAFENSCHER 2010, 307. Vö. HAFENSCHER 1999, 133.; SzEnÄsı 1999, 35.; LEEUWEN 2009, 121-122. 130 HAFENSCHER 2010, 308. Vö. HAFENSCHER 1999, 133. 131 ZALATNAY 2012, 46. 84